Kell-e (makro)pályamódosítás?
Egyrészt bizonyos területeken megkezdődött a számok "újragondolása": a gyakorlatilag megszületése óta értelmezési vitákkal kísért idei inflációs cél kapcsán László Csaba újra azon véleményének adott hangot, hogy az inflációs cél 4,5š1 százalék, vagyis az 5,5 százalékos pénzromlás is belefér a kormány elképzeléseibe. Kétségtelen, hogy ez javíthatna a költségvetés nem túl biztató helyzetén, annál is inkább, mert a növekedési prognózist már felülvizsgálta a Pénzügyminisztérium, a korábbi 4-4,5 százalékos GDP-bővülés helyett már valamivel 4 százalék alattit is elképzelhetőnek tart.
A másik észrevétel a kormány gazdaságpolitikájával kapcsolatban, hogy egyelőre nem nagyon látszik, hogy az "elfogadott gazdaságpolitika" valósulna meg. Az év első negyedében nominálisan nagyobb volt a hiány, mint tavaly, a rekordmagasságú deficit évében. Márpedig ez nem a konszolidálódó állami gazdálkodás irányába mutat - mondja Zsoldos István, a CA IB elemzője.
Mindezek mellett a szakértők egyetértenek abban, hogy az iraki háború vagy egyéb külső okok miatt nem szükséges vészforgatókönyvet készíteni. A háború hatásai nem közvetlenek, így ezek nem térítenék el a kijelölt pályáról a magyar gazdaságot - véli Nyeste Orsolya, a Postabank elemzője. Ennek ellenére lenne ilyen forgatókönyvre igény - mondja Zsoldos -, de nem az iraki helyzet, hanem az egészségtelen növekedési szerkezet miatt. A részletes GDP-adatokból világosan látszik, hogy tavaly az utolsó negyedévben sem változott a fogyasztásvezérelt bővülés hosszabb távon fenntarthatatlan struktúrája - mutat rá Zsoldos az igazi problémára.
A túlpörgetett magyar gazdaság számára a vészforgatókönyv egyáltalán nem ugyanazt jelentené, mint külföldön, ahol erőteljesebb állami élénkítésben, nagyobb költségvetési deficitben látják a megoldás kulcsát - mondja Forián Szabó Gergely, a CA IB Alapkezelő elemzője. Itt a pályamódosítás mögött inkább fiskális szigorítást kellene érteni, amelynek - egyébként sem erős - nyoma is egyelőre inkább csak a tervekben látszik, a kötségvetési folyamatokban egyáltalán nem.
Érdekes és figyelmeztető öszszehasonlítás, hogy az 1998-as választási évet - melynek folyamatai sokkal kisebb mértékben szakadtak el a gazdasági realitásoktól - két, a jelenleginél sokkal erősebb kiigazítást rejtő esztendő követte.
