Naprakészen a közösségi versenyjogi reformokkal

A közösségi versenyjog magában foglalja a vállalatokra vonatkozó - az úgynevezett antitröszt- - szabályokat, melyek általánosan megtalálhatók valamennyi ország nemzeti versenyjogában, másrészt figyelemmel van az államok versenykörülményeket befolyásoló magatartására is - fejti ki Sárai József, a GVH nemzetközi irodájának vezetője. A közösségi versenypolitika feladata az egységes belső piacon folyó versenyt veszélyeztető magatartások megakadályozása. A vállalkozások versenykorlátozó megállapodásokkal, erőfölénnyel való visszaéléssel és fúziókkal állhatnak a verseny útjába. Az elmúlt időszakban a versenykorlátozó megállapodásokkal, illetve a erőfölényes ügyekkel kapcsolatban változtak a közösségi szabályok, de már formálódnak a koncentrációkra vonatkozó új elképzelések is.

A magyar versenytörvény, hangsúlyozza az irodavezető, jelenleg összhangban van az uniós követelményekkel. Változtatást a csatlakozással összefüggő teendők egyébként is igényeltek volna, ám ennél bővebb feladatot adott az év elején megjelent 1/2003-as EK-tanácsi rendelet, amely 2004. május elsejével lép hatályba. A rendelet - az Európai Bizottság terheit csökkentendő - decentralizálta, a nemzeti versenyhatóságokra ruházta át a szabályok végrehajtásának egy részét, továbbá eltörölte a versenykorlátozó megállapodásokat érintő mentesítési rendszert.

A közösségi jog közvetlen alkalmazásának követelménye a tagállamok egy részében is újdonság. Napjainkban néhány tagállami versenyhatóságnak van ilyen joga a nemzeti parlamentek felhatalmazása nyomán. Az új tanácsi rendelet értelmében a nemzeti versenyhivatal köteles alkalmazni a közösségi szabályokat minden olyan esetben, amikor a versenyjogba ütköző magatartás a tagállamok közötti kereskedelmet érinti. A kereskedelem fogalomkörébe a szellemi tulajdontól kezdve az energiaszolgáltatásig mindenféle, az egyik országból a másikba történő áru-, szolgáltatásmozgás beletartozik. Előreláthatólag nem lesz könnyű feladat az érintettség megállapítása, jóllehet a bizottság iránymutató dokumentumokkal igyekszik eligazítani a nemzeti versenyhatóságokat és természetesen az üzleti élet szereplőit. A GVH ugyancsak készített egy idevágó, a közösségi joggyakorlat konkrét eseteit taglaló összeállítást. Tekintve, hogy egy-egy ügy által több ország is érintve lehet, több versenyhivatal is eljárhat. Nemegyszer majd döntést igényel tehát, hogy az adott ügyben melyik tagállam versenyhatósága járjon el, vagy esetleg párhuzamosan többen is vizsgálják ugyanazt az esetet. A bizottság ez idő tájt foglalkozik az ügyelosztás szempontjainak kidolgozásával. Feltételezhető, hogy minden esetben egy ügyelosztási procedúra előzi majd meg a tényleges eljárást. Az irodavezető úgy vélekedik: a sok versenyhivatal "illetékességébe" tartozó eseteket a bizottság a saját hatáskörébe vonhatja, amit egyébként bármelyik ügyben megtehet. Arra is joga van, hogy a közösségi jog egységessége érdekében beleszóljon a nemzeti versenyhivatal közösségi ügyben hozandó határozatába, mivel annak tervezetét meg kell küldeni a bizottságnak.

Tagállamok közötti kereskedelmi érintettség híján a versenyeljárásban a nemzeti jog érvényesül. Bizonyos ügyekben - elsősorban erőfölényes visszaéléseknél - azonban mód nyílik a két jog párhuzamos alkalmazására is, ha a nemzeti szabályozás szigorúbb elbírálást tesz lehetővé.

A leendő kettős jogalkalmazás egyébként nem újdonság. A 2002. évi X. törvény és a hozzá kapcsolódó kormányrendelet alapján - melyek a csatlakozásig élnek - a közösségi jogot kell alkalmazni, ha kifogásolt piaci magatartás érintheti a közösség és hazánk közötti kereskedelmet. Eddig azonban nem volt ilyen ügye a magyar versenyhatóságnak. Az sem látható előre, hogy a csatlakozás után mennyire terhelik majd "közösségi ügyek" a hivatalt.

Az esztendő elején megjelent közösségi rendelet lényeges vonása, hogy megszüntette a versenykorlátozó megállapodásokra vonatkozó mentesítési rendszert: Ezzel a lehetőséggel sok vállalat élt és él ma is, hiszen biztonságot jelent annak versenyhatósági deklarálása, hogy megállapodásuk nem ütközik a közösségi versenyjogba. Ugyanakkor rengeteg munkát ad a bizottságnak, amely gyakorta jelentéktelen egyedi mentesítési kérelmek miatt nem tud kellően foglalkozni az európai jelentőségű titkos kartellekkel. Jövő májustól a vállalatok maguk ítélik meg, hogy szövetkezésük megfelel-e a mentességet biztosító feltételeknek. A hazai versenyjogi szakemberek úgy látják: nem lenne szerencsés - a vállalkozások számára sem -, ha ezek után a magyar szabályozásban tartósan fennmaradna az egyedi mentesítés lehetősége, hiszen akkor a cégeknek két, egymástól eltérő joghoz kellene alkalmazkodniuk. Bár fontolgatják, arra kevés a remény, hogy a csatlakozásig módosítják is az idevágó passzusokat. Azok tehát uniós csatlakozásunkat követően egy ideig még tovább élnek.

A csoportmentességi rendeletek - bár az utóbbi időszakban a közösségi és a hazai versenyjogban egyaránt változtak - előreláthatólag fennmaradnak az EK-ban és Magyarországon is. A közösségi csoportmentességek tekintetében újdonságot hoz, hogy a nemzeti versenyhatóságok megvonhatják majd egyes megállapodásoktól a csoportmentesség kedvezményét.



Jövő májustól a vállalatoknak kell megítélniük, hogy megállapodásuk megfelel-e a mentességet adó feltételeknek:

>> hozzájárul az árutermelés vagy -forgalmazás javításához, vagy a műszaki fejlődéshez, gazdasági haladáshoz

>> a megállapodásból következő haszon méltányos része a fogyasztóhoz kerül, anélkül, hogy

- a megállapodás aránytalan versenykorlátozó hatással járna

- a megállapodással érintett árura nézve a verseny teljesen megszűnne



Állami támogatások



A hatályos közösségi szabályozás szerint valamely beruházás értékének maximum 50, a kis- és középvállalkozások esetében pedig 65 százalékáig támogatható az elmaradott térségekben. A versenyjogi fejezet tárgyalásai során a legvitatottabb kérdés az volt, hogy mi történjen a tagságon túlnyúló adókedvezményekkel. A tárgyalások eredményeként megkaptuk az átmeneti mentességet. Az érintett cégek teljességgel, akár 2011-ig igénybe vehetik a kedvezményt, ha annak összege a közösségi mércének megfelelő 50, illetve 65 százalékot nem haladja meg. A csatlakozásra tekintettel feltételezhetően változtatást igényel majd a 163/2001. rendelet, amely a vállalkozásoknak nyújtott állami támogatások tilalma alóli mentességek egységes rendjét szabja meg. A csatlakozás után a Pénzügyminisztérium keretében működő támogatást vizsgáló iroda feladatait várhatóan az Európai Bizottság veszi át, de az iroda teendői nem szűnnek meg: minden bizonnyal továbbra is a támogatások versenyszempontú ellenőrzésének központi szerve marad.



Vállalati fúziók



A fúziók versenyhatósági ellenőrzésének célja a versenyre káros piaci szerkezetek kialakulásának megakadályozása. Jelenleg új fúziós közösségi szabályozás készül. A közösségi versenyjogban - miként a hazaiban is - az összefonódások bejelentése alapjául bizonyos forgalmi küszöbszámok szolgálnak. Így közösségi méretű a koncentráció, ha az eredményeként létrejövő új cég 5 milliárd euró világméretű forgalmat meghalad és az abban részt vevő legalább két vállalkozásból legkevesebb 250 millió eurós közösségi forgalmat bonyolít le, amelynek kétharmada nem egyetlen tagállam területén realizálódik. További koncentrációk is közösségi méretűnek minősíthetők, ha meghatározott, az előzőnél alacsonyabb és meglehetősen összetett forgalmi küszöbszámrendszert kielégítenek. A bizottság a folyamatban lévő módosítás keretében felvetette, hogy a küszöbszámot el nem érő, de több tagállamhoz bejelentett összefonódások is a közösségi versenyjog hatálya alá tartozzanak, de ezt az elgondolást utóbb nem fogadták el. A bizottság ezekben a hetekben gyűjti össze javaslatára a tagállami versenyhatóságok véleményét. A körvonalazódó szabályozást - bár csak egy kis részletében - figyelembe veszi a most készülő törvénymódosítás is: a kartellekhez hasonlóan, be nem jelentett koncentrációk esetén is lehetővé teszi a vállalati helyiségek, illetve cégtisztségviselők lakásainak átkutatását.



Csoportmentesség



A közösségi versenyjog másodlagos jogforrásai a csoportmentességi rendeletek. Már a római szerződés megfogalmazásakor gondoltak a rendszer kialakítására. Idővel az Európai Bizottság rendeleteiben bizonyos megállapodástípusoknak adott mentességet, ezt a megoldást az 1996-ban módosított versenytörvényünk is átvette. Az ezredfordulón a közösségi rendeletek egy részét - így a szakosítási és a kutatás-fejlesztési csoportmentességet - megváltoztatták. Megszüntették a forgalmazási, a kizárólagos beszerzési megállapodásokra és a franchise-ra vonatkozó mentességet. Helyükbe a mindhármat lefedő vertikális csoportmentességet vezették be. A változások nyomán tavaly tavasszal született meg a magyar szakosítási, a kutatás-fejlesztési, valamint a vertikális csoportmentességi szabályozás. A rendelkezések a részt vevő cégek piaci részesedéséhez kötik alapvetően a mentesítést, amely lényegében a 10 és 30 százalék közötti részesedést érintő megállapodásokra vonatkozhat. A megállapodás 10 százalék alatt eleve nem esik a tilalom alá, 30 százalék fölött viszont a csoportmentesség már nem érvényesül. E keskeny sávban sem mindegy azonban, hogy mit tartalmaz a megállapodás: a rendeletben felsorolt úgynevezett fekete klauzulák szerepeltetése kizárja a mentességet. A vertikális csoportmentesítési rendelet egyév haladékot adott a piaci szereplőknek arra, hogy a már aláírt szerződéseiket az új előírásokhoz igazítsák. A határidő április 10-én lejár.



Azonos bírságolási elvek



A bírságolás alapelveiben, szempontjaiban, illetve a kiszabható legmagasabb bírság mértékében megegyezik a hazai és a közösségi szabályozás. A bírságmaximum az unióban is, Magyarországon is a jogsértő cég előző évi bevételének 10 százaléka. Ez a legtöbb esetben rendkívül nagy összeg. Nyilván nem véletlen, hogy sem az Európai Bizottság, sem a hazai versenyhatóság általában még a legsúlyosabb ügyekben sem méri a legmagasabb mércével a büntetést. A bizottság gyakran csökkent az úgynevezett engedékenység kapcsán. Ez az együttműködésért, a kartell feltárásáért és bizonyítást elősegítő vállalati magatartásért járó "jutalom". A bírság összege így is gyakorta több száz millió eurót jelent. A bizottság 1998-as bírságközleménye megszabja, hogy a jogsértések súlyától függően milyen határok között mozoghat a bírságösszeg.

A GVH a korábbi évekhez viszonyítva tavaly igen szigorúan bánt a jogsértő vállalatokkal: összesen 444 millió forint bírságot rótt ki, a hatszorosát az előző évinek. A hivatal a közeljövőben nyilvánosságra hozza a bírságkiszabással kapcsolatos közleményét. Ebben a hazai vállalkozásokat tájékoztatja arról, hogy mit vesz figyelembe a büntetés kiszabásakor.