Bush második elnöki programja

A Bush-beszéd alig 24 órával követte az iowai próbaválasztást, amelynek alkalmából kiderült: a Demokrata Párt még messze van attól, hogy hiteles ellenjelöltet állítson szembe George W. Bushsal. Az elnök - azaz tanácsadóinak többsége - szemlátomást tisztában volt a választási év kínálta helyzettel, azzal, hogy veszteni csak a birtokon belüli tudhat, és maga a választás valójában egyfajta, a személyéről szóló népszavazás lesz. Ezt próbálta jó előre befolyásolni a Bush által a kongresszus két háza előtt, televíziós főműsoridőben elmondott egyórás beszéd. Habár kétséges, lehet-e tíz hónapra előre kondicionálni az amerikaiak véleményét. Nem becsüli-e túl emlékezőképességüket, aki arra számít, hogy januári benyomásaikra hallgatva fognak novemberben szavazni? Nem annak a beszédírónak volt-e inkább igaza, aki a szövegnek azt a részét szerezte, amelyben az elnök arról nyilatkozik, hogy országaink "eleget tettek az Egyesült Nemzetek felhívásainak, véget vetettek Szaddám Huszein uralmának"? E rész szerzője vakon bízhatott abban, hogy a hallgatóság nem fog már emlékezni az egy évvel ezelőtti biztonsági tanácsi hercehurcákra, és arra, hogy a testület csak utólag - már a harcok elülte után - adta áldását a hadműveletre.

Akár beszédes is lehet ezzel összefüggésben, hogy az elnök csak azokat a szövetségeseket említette név szerint, amelyek csatlakoztak az USA-hoz az Irak elleni akciókban. De ennek a 34-nek is csak a felét, éppen annyit, hogy tizenegyedikként még Magyarország is becsúszott a felsorolásba - függetlenül attól, hogy politikusaink nem győzik hangoztatni: mi nem háborúban, hanem békefenntartásban veszünk részt. Az óceán túlpartján az ilyesmi mellékes árnyalat. A felsorolás elején Nagy-Britannia, Ausztrália és Japán áll. És a beszéd teljes hosszában egyszer sem fordul elő sem a NATO, sem valamelyik másik tagjának, sem pedig egyetlen BT-partnernek a neve. Azt viszont nem mulasztotta el az elnök hangsúlyozni, hogy Amerika - adysan szólva - küldetéses nemzet; uralkodni ugyan nem akar, de elhivatottnak érzi magát arra, hogy vezesse a szabadságért vívott harcot. Ez annak az unilateralizmusnak a kvintesszenciája, amelyet a Bush-kormányzat szemére szoktak vetni, és amely könnyű ürügyet kínál napjainkban az "Amerika-ellenességre".

A világvezetői szerep hátterét - nem ok nélkül - az amerikai gazdaságban látja és láttatja George Bush. Biztos abban, hogy a növekedés - ha egyszer már nekilódult - megállíthatatlanul halad előre, és így lesz ez a munkahelyekkel is. A foglalkoztatás az amerikai gazdaság egyik leggyengébb pontja. Az utóbbi fél évben derült ki, hogy a GDP növekedése alig vonz többletmunkahelyet - olyan erős a termelékenység javulása. A gazdaság mélyrepülésének időszakában, 2001 februárja után 2,4 millió munkahely szűnt meg, s tavaly július óta mindössze 278 ezer új foglalkoztatottat regisztráltak, holott a legutóbbi adócsökkentést azzal indokolta a kormányzat, hogy általa havonta keletkezik majd 300 ezer új munkahely. A CNN által idézett Economy.com szerint az adócsökkentések mindössze két százalékponttal járultak hozzá az éves viszonylatra kivetítve 8,2 százalékos harmadik negyedévi GDP-növekedéshez, a többi az iraki háború gerjesztette keresletnek köszönhető.

Az elnök ezzel együtt arra kérte a törvényhozókat, tegyék állandóvá az eredetileg tíz évre megszavazott adócsökkentéseket. Ezt nevezte "az agresszív, növekedéspárti gazdasági napirend" egyik legjobb eszközének. A napirend részeként nevezte meg a munkahelyteremtés mellett a - nálunk így mondanák - szakképzést, és általában a teljes oktatási-képzési rendszer javítását, beleértve a közoktatási intézmények jobb finanszírozását, az ösztöndíjrendszer kiterjesztését. A közelmúltban tapasztalt áramkimaradások tanulságait vonja le a programnak az a pontja, amely az energiaszolgáltatás modernizálását írná elő. Egy másik a társadalombiztosítás rendszerét tenné vonzóbbá azáltal, hogy a megtakarításokat tőzsdére lehetne vinni. Növelné az egészségügyre fordított kormányzati pénzeket - amihez kétpárti erőfeszítéseket tart szükségesnek -, és megreformálná a bevándorlási törvényt. A várható túlköltekezési bírálatok vitorlájából azáltal vélheti Bush a szelet kifogni, hogy megígéri: a következő öt évben megfelezi a költségvetés deficitjét, és egy szót sem szól a Mars-utazásról.