Davosi képlet: biztonság + prosperitás = béke

A következő néhány napon a svájci luxusüdülőhelyen kétméteres acélkerítések mögött, példátlan biztonsági intézkedések közepette kezdik tanácskozásukat a fejlett világ prominensei (a harmadik világból meghívott díszvendégek jelenlétében), természetesen a gazdag államok politikai racionalitását követő napirend szerint. Addigra az indiai nagyváros, Bombay ipari negyedében egy hajdani gyártelepen - transzparensek erdejében és dobszó kíséretében - lezajlott "a megosztozás, az ünneplés és az álmodozás nyílt rendezvénye", amelyen az "igazságtalan kereskedelmi struktúrák és a fejlődők nyersanyagkincseinek kifosztása ellen" emeltek szót. A két fórum között az idén sincs átjárás, sem valós, sem eszmei értelemben.

Az idei világgazdasági fórum (World Economic Forum - WEF) tematikája sajátos változást tükröz, amennyiben a szűkebben értelmezett gazdasági és növekedési problémák veszítettek súlyukból, miközben előtérbe kerültek a geopolitikai és biztonsági kérdések, a globális együttélés kockázatairól szóló elemzések. E tudatos törekvésnek megfelelően a meghirdetett - és az öt napot külön-külön is végig kitöltő - hét szekció közül az élre helyezték a globális biztonsággal kapcsolatos kérdéskört, amelynek komplex hatásaival a fórum elnöke, Klaus Schwab is foglalkozott az idei rendezvényhez fűzött ajánlásában. Eszerint nem lesz erős és tartós növekedés a prosperitás kilátása nélkül. A biztonsághoz és a prosperitáshoz viszont békére van szükség. Ennyiben az idei davosi alapegyenlet ekként néz ki: biztonság plusz prosperitás egyenlő a békével - hangoztatta ajánlásában a fórum elnöke.

A globális biztonsággal foglalkozó szekcióban meghirdetett, több mint 30 előadás előzetes tematikájában visszatérően jelentkezik a terrorizmusmantra, ezzel szemben a globalizáció jelenlegi menetének súlyos következményeire és a folyamattal szembeni növekvő, harcos ellenállásra komoly válasz - vagy ilyennek akár csak az igénye - nem található. Az ENSZ reformjáról szóló vitaanyag sem megy túl az Irak ügyében tapasztalt tavalyi biztonsági tanácsi megosztottság ismertetésén, a javaslatok pedig kimerülnek azoknak a - már korábbról ismert - felvetéseknek ismertetésén, hogy célszerű lenne az öt állandó tag mellé felvenni két további fejlett ipari államot, Japánt és Németországot, illetve két fejlődő országot, Brazíliát és Indiát. Egy további reformjavaslat szerint az ENSZ-közgyűlésnek mint az összes állam képviselőjének kellene kiterjedtebb jogokat adni, megszüntetve azt az állapotot, amikor a testület szemlátomást a Biztonsági Tanács alárendeltségében működik. A világszervezet kiterjedtebb konszenzusteremtésének útjában a davosi vitaanyag azt a konfliktust látja, hogy a tagállamok óvakodnak szuverenitásuk további feladásától, jóllehet a törvényekre és szabályokra alapított világkormányzás tervét számos, nagy hatalmú intézmény támogatná. Ebben a helyzetben az államok többsége továbbra is nemzetközi konfliktuskezelő feladatot róna az ENSZ-re, segítve azt a terrorizmus és a tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni fellépésében, illetve globális szociális szószólói funkciójában. A második világháború utáni intézményekről a tanácskozás vitaanyaga kijelenti, hogy azok okkal váltják ki mind a fejlődők, mind az ipari államok elégedetlenségét, beleértve a G7-G8 csoport fórumain való kollektív határozathozatalt. A globális együttélés javítására kitűzött célok és a gyakorlat közötti eltérést a WEF a "globális kormányzati kezdeményezés" és a 2001 óta kiadott globális kormányzati beszámoló révén kívánja folyamatosan elemezni. Az idei vitaanyag szerint egyébként a meglévő globális intézményhálózat eltörlését - működésének súlyos fogyatékosságai ellenére - senki sem szorgalmazza.

A globális biztonsággal foglalkozó szekció egyik vitaanyaga az Egyesült Államok részéről szorgalmazza az egyoldalú problémamegközelítés elhagyását. A tézis ("Plotting the Hegemon's Course") azt ajánlja egy az idén vagy öt év múlva megválasztandó demokrata kormányzatnak, hogy térjen vissza a multilaterális konfliktuskezelés gyakorlatához, és törölje az egyoldalú fellépés ideológiai alapját adó megelőzési doktrínát.

A globális növekedés serkentésével foglalkozó szekció az idén egyedüliként őrzi a WEF-rendezvények korábbi domináns napirendjét, a vitaanyag pedig inkább a felvetett kérdésekkel, semmint az ezekre szánt válaszokkal jeleskedik. Az anyag szerint arra kellene válasz, hogy miként lehetne az amerikai fellendülést tényleges munkahelyteremtő mechanizmussá formálni. Ugyancsak a napirenden szerepel azt, hogy miként hat az EU növekedési kilátásaira a stabilitási paktum, amiről már eddig is mindent elmondtak. Egy további problémafelvetés arra vonatkozik, hogy vajon Kína erőteljes gazdasági növekedésének nem lesz-e destabilizáló hatása. Az adott szekció talán legérdekesebb vitapontja szerint arra kellene választ adni, hogy meddig függhet az egész világ gazdasága attól, milyen intenzitással hajlandó fenntartani fogyasztását az amerikai lakosság.

Egy figyelmeztető célzatú további felvetés szerint figyelni kell a feltörekvő államok körében jelentkező eladósodottságra, illetve a bankrendszerüket terhelő, hatalmas behajthatatlan követelésállományra, ami kritikus világgazdasági fordulat idején egy újabb válsághullámot indíthat el. A globális gazdaság egy további bizonytalan pontjának minősíti a WEF ezen szekciójának munkaanyaga az ingatlanpiacokon tapasztalni vélt buborékot. Mint az anyag emlékeztet, a magas és emelkedő ingatlanárak erőteljes fogyasztásösztönző hatást gyakorolnak, ezért az utóbbi években itt tapasztalt drágulás visszafordulása súlyos keresletcsökkenéssel járhat. A lakások és lakóházak, továbbá a kereskedelmi ingatlanok piacán eddig is időről időre tapasztalt visszaesések általában hosszabb ideig tartottak, mint az iparban és a szolgáltatások körében jelentkezők, ezért itt is készen kell állni egy a részvénypiaci buborék kipukkadásához hasonló fordulat kezelésére.

Viszonylag kisszámú - mindössze 20 - előadás szerepel az újszerű kockázatok kezelésével foglalkozó szekció napirendjén. Az előkészített vitaanyagok egyike szerint a gazdaság szereplőinek nagy többségét számos pénzügyi instrumentum segíti a napi tevékenységéhez fűződő kockázatok kezelésében. A világ már régen túllépett az üzleti alaptevékenység támogatására létrehozott, hagyományos biztosítási formákon. Ma már számos szabadfoglalkozású és más szakember (könyvelő, jogász, orvos) válogathat szakmai hibák pénzügyi következményeinek mérséklését célzó biztosítási formák közül. A piaci szereplők fedezeti ügyletek kifogyhatatlannak látszó kelléktárához folyamodhatnak az árfolyam- vagy kamatváltozások hatásainak kiszűrésére. Kockázatok ennek ellenére maradnak, járványok, politikai instabilitás, műszaki rendszerek zavarai és az irracionális pesszimizmus terjedésének formájában. Az anyag utal a komplex áramszolgáltató hálózatok néhány helyen tapasztalt, látványos összeomlására, továbbá az informatikai és távközlési rendszerek veszélyeztetettségére.

Ennek a szekciónak az egyik kiemelkedő vitájául ígérkezik az irracionális félelmekről szóló előadás és vita. Mint a munkaanyag szerzői megállapítják, olyan, hogy racionális gazdasági szereplő, nem létezik, mert az ember nem úgy gondolkodik, mint egy programozott számítógép. Az előkészítők hivatkoznak magatartás-kutatók megállapításaira, amelyek szerint az emberi gondolkodásmód egyik lényeges jellemzője a "heurisztikus elhajlás", amikor az egyén fogékonnyá válik olyan érzésekre vagy gondolatokra, amelyeknek a tényekkel nincs semmilyen kapcsolatuk.

A vállalati kockázatkezelés egyik fontos pontjaként ajánlják a vitaanyagok szerzői a katasztrófaelhárítást. A legnagyobb kockázati forrásnak egybehangzóan az informatikai rendszerek összeomlását tekintik, ami ellen a háttértárolás megduplázását és tartalékkapacitások kiépítését ajánlják.

A vállalatok állóképességének javításával foglalkozó szekciónak az ismert visszaélések és súlyos bukások emlékei adnak különleges aktualitást. Az internetbuborék kipukkadására utalva e szekció előkészítő anyaga felhívja a figyelmet az elkövetett vezetői hibákra: a boom idején gond nélkül elérhető és ténylegesen bevont források súlyosan megterhelték a hanyatlás idejének gazdálkodását. A jelenség ennyiben komoly tanulságokkal szolgál mind a menedzserek, mind a befektetők számára. Az utóbbi évek az átlagosnál is nagyobb tehertételt jelentettek a médiavállalatok és kiadók számára, amelyek termékeit és jogait féktelen másolási láz közepette tulajdonították el. E szegmens számára csak egy gyökeresen új - az internet árviszonyaihoz igazított - üzleti modellel és kiegészítő mechanizmusokkal (például a sokszorosítókészülékek árába épített jogdíjakkal) lehet pénzügyi védelmet teremteni - véli a WEF vitaanyaga. A vállalatok válságállóbbá tételére olyan javaslatok is felbukkannak, hogy az új kommunikációs technológiák által adott lehetőségek függvényében ismét át kell tekinteni az egész anyagellátási vertikumot, kiiktatva minden felesleges költségtételt. Az új információs technológiákat felhasználva az egész menedzsmentapparátust is át kell alakítani - ajánlja a szóban forgó szekció előzetes munkaanyaga.

Az újítások serkentésével foglalkozó szekció vezető előadása közöl egy összeállítást a korszerű technológiák 2004-ben várható fejlődéséről, ebben azonban csak általánosságokat fogalmaz meg a mikroelektronika, a genetika és a nanotechnológiák körében várható haladásról. Ennél konkrétabb utalás formájában esik szó a szabad forrású szoftverek terjedéséről, ami az informatikai fejlesztések fő áramlatában is tetten érhető. A kommunikációs technológiák kilátásait elemezve a témavezető anyag a szélessávú átvitel térnyerését jósolja, ennek elemzése során azonban a vezeték nélküli - például a harmadik generációs mobiltelefonos - átvitelre összpontosít, és nem foglalkozik az optikai átvitelben rejlő, még fel nem tárt, hatalmas teljesítménypotenciállal.

Az újításokkal foglalkozó szekció külön előadásban és vitában tárgyalja a hidrogén felhasználását, rámutatva több nehézségre. Ez a gáz ugyan szennyeződés nélkül égethető el, széles körben való felhasználását azonban hátráltatja, hogy jelenleg jobbára még csak hagyományos (főleg szénhidrogén alapú) tüzelőanyagokkal állítható elő. A személyautókban való felhasználása hagyományos motorok esetén változatlanul gyenge hatékonyságú. Az üzemanyagcellás járművekben ugyan kétszer akkora hatásfok érhető el, az ilyen járművek azonban ma még megfizethetetlenül drágák. A hidrogén közlekedési hajtóanyagként felhasználását hátráltatja, hogy a kellő sűrűségű töltőállomás-hálózat nélkül az autósok nem fognak átállni. A davosi fórum munkaanyagában emellett felbukkant egy új érv is: a hidrogén, a tömeges felhasználása során, elkerülhetetlenül nagyobb mennyiségben jutna a légkörbe, ahol károsítaná az ózonréteget. Erről a körülményről az nem ismeretes, hogy mennyiben sugalmazhatta azt a nagy hatalmú olajlobbi.

A konferencia legfontosabb témájává válhat az az előadás, amely arról szól, hogy a technológia egészen új elvek szerinti közösségszerveződéseket tesz lehetővé, mert megteremti a sokaktól sokakhoz szóló kommunikáció feltételeit. Mindez - előnyei mellett - a tömeges dezinformáció vagy a "szervezett anarchia" feltételeit is megteremti - figyelmeztet a davosi fórum vitaanyaga.

Az idei világgazdasági fórum vitái során - hátrább sorolva ugyan, de - nagyszámú előadás foglalkozik azzal, hogy miként lehet az eltérő értékeket a haladás hajtóerejévé tenni. Ebben a kérdéskörben lesz vita a vallási és világi kultúrát elválasztó árok betemetéséről, a modernségről, a kulturális örökség megőrzéséről, a demokrácia új hullámának meglovagolásáról. A szekciók felsorolásában a végén áll az egyenlőtlenségek csökkentéséről szóló előadás-sorozat és vita, olyan témákkal, mint az árnyékgazdaság integrálása, az apátia felszámolása, a mikrofinanszírozás világméretű elterjesztése.