Égből kapott dollármilliók

Változatlan érdeklődés övezi az Egyesült Államokban Mel Gibson két héttel ezelőtt bemutatott filmjét, a Passiót, amely Jézus Krisztus életének utolsó 12 óráját jeleníti meg. A mélyen vallásos amerikai társadalom heves, ellentmondásokkal tarkított reakciója félreérhetetlen üzenettel bír az üzleti szféra számára: az amerikai vallási élet eddig egy viszonylag kiaknázatlan terület, amelynek üzleti lehetőségei beláthatatlanok.

Hatásvadász, morbid, antiszemita?

Hatásvadász rendezés, a tűréshatárt figyelmen kívül hagyó morbid jelenetek, antiszemitizmus. E három vád, amely a film debütálása óta eltelt két hétben nem egyszer hangzott el az amerikai médiában, vitathatatlan igazságot hordoz magában. Egy filmkritikus számára bizonyára nehezen érthető, hogy Jézus Krisztus elárulása, majd a halálos ítéletét beteljesítő keresztre feszítés miért kizárólag a testi szenvedésről, illetve az azt bemutatni hivatott vérfürdőről kell hogy szóljon. A teológusokat kiváltképpen érintő, 2000 éve eldöntetlen vallástörténeti dilemma pedig, amely Jézus Krisztus halálának körülményeire keresi a választ, leplezetlen antiszemita megjelenítést kap a filmvásznon: a megalkúvást nem tűrő, kegyetlen főrabbik egy felszín alatt lappangó, kirobbanásra váró zsidó felkeléssel a hátuk mögött kényszerítik Poncius Pilátust a halálos itélet meghozatalára.

Mindez nem változtat azonban a tényen, hogy a nagyrészében vallásos amerikai publikum köreiben a film osztatlan sikert arat. Egyesek számára meglepő módon, de nincsenek egyedül: maga II. János Pál Pápa is pozitív véleményt alkotott a produkcióról, mondván hogy minden úgy történt, ahogyan az a mozivásznon látható. A rendezők dicséretére legyen mondva, valóban mindent elkövettek azért, hogy autentikus benyomást keltsen a film a néző számára. A nem kis bravúrral rekonstruált arámi, valamint a kisebb kiejtési hibákkal tűzdelt latin párbeszédek például kulcsszerepet játszanak a Passió hitelessége szempontjából. A hangulathoz tökéletesen illő zene is kétségtelenül megteszi a várt hatást: az érzelmesebb, vagy netán vallásosabb nézők rendszerint könnyes szemmel távoznak a mozikból.

Kasszasiker!

De mint az az amerikai filmiparban lenni szokott, a számok magukért beszélnek. A hollywoodi mércével mérve olcsó, mintegy 30 milliós költségvetéssel készült produkció -ennek nagy részét Gibson saját zsebéből állta - már a bemutatás napján 23,6 millió dollárt hozott a konyhára, amely összeg minden idők ötödik legnagyobb szerdai premier bevétele. A film bemutatása előtt közvetlenül az amerikai filmek bevételei 7 százalékkal elmaradoztak a tavalyi évi összegektől, azonban a Passió megforditotta ezt az arányt. Az első hétvégén 83,8 millió dollár folyt be a mozikasszákba, de még egy hétre rá is több, mint 50 millió dollár értékben keltek el a jegyek országszerte. Ez elsősorban azt jelzi, hogy az amerikai mozilátogatók nem csalódottak a film láttán; a nagy várakozást követő, de alapjában véve csalódást keltő filmek jegyeladásai ugyanis drasztikusan, 50 százaléknál többet szoktak visszaesni a premier utáni második hétvégére. Az előrejelzések szerint a jövő hétre a 228 millió dollárt is elérik majd az összesített jegybevételek, igy továbbra is toronymagasan a Passió vezeti majd a sikerlistákat. Többen már a tizenegy Oszkárdíj-nyertes Ben Hurt emlegetik, mint ehhez hasonlitható kasszasikert, elsősorban a vallás, mint a két film között párhuzamot alkotó központi téma miatt.

A film sikere láttán minden bizonnyal érdemes lesz szem előtt tartani az amerikai publikum vallási hozzáállását üzleti körokben. Egyéb történelmi témákhoz viszonyítva ugyanis eddig nem sok szerepet kapott a vallás az amerikai filmgyártás történetében; a már emlitett Ben Huron, illetve a szintén az ötvenes években készített Tíz Parancsolaton kívül kevés átütő alkotás született e témában. Ez most könnyen elképzelhető, hogy megváltozik, és a ?vallásos filmek" gyártása új lendületet kap. Jelzésértékű lehet például, hogy a Passió sikere után nem sokkal látott napvilágot a hír a filmpiacon, hogy a holokauszt téma bálványaként ismert Schindler Listája DVD-n is hamarosan megszerezhető lesz.

Már most világosan látszik mindezen felül, hogy a filmipartól többé-kevésbé független piacok is profitálni fognak a Passió sikeréből. A látványosan megugró "vallási cikkek" fogyasztását például a konyvvásárlási adatok támasztják alá igen szemléletesen. A forgatókönyv alapján írt, a filmmel megegyező címmel publikált regény első 150 ezer példányát napokon belül kapkodták el a lelkes olvasók országszerte, igy most 250 ezer új példány megérkezésére várnak a könyvesboltok.Összesen 1.6 millió példányt dobnak majd piacra, és ennek jelentős részét feltehetően a különböző vallási felekezetek vásárolják meg." Egyre több felekezet jelzi érdeklődését. A könyv ugyanis nem a filmről szól, hanem azon kérdésekre keresi a választ, amelyek a film kapcsán kerültek a figyelem központjába"-keresi a vásárlási láz mögött rejlő okot Kathy Jacobs publicista.

Profitra váltott vallási buzgalom

A Passió regényváltozatának sikere korántsem egyedüli jelenség. Egy hasonló című, de a filmtől teljesetlen független, John Piper baptista miniszter által írt regény is 175 ezer példányban kelt már el januári megjelenése óta, s mindez vélhetően szoros összefüggésben áll a Passió sikerével. Az elsősorban vallási témájú könyveket forgalmazó Tyndale kiadó egyik vezetője, Dan Brown által irt ? The Da Vinci Code" pedig 6 millió példánnyal áll rendelkezésre az olvasók számára a boltokban. A könyv egyik nagy felháborodást keltő eleme, hogy Jézust és Mária Magdolnát hazastársként állítja be, amelyre azonban semmiféle tudományos bizonyíték nem áll rendelkezésre. Ez a jelek szerint kevéssé zavarja a lelkes olvasókat, akik Brown egy másik kötetét, az ? Angels and Demons"-t is 4 millió példányban olvashatják már a megnőtt érdeklődésnek köszönhetően. A Passióban epizód szerepet játszó Mária Magdolna is igen felcsigázta az olvasóközönséget: egy rochesteri kiadó az általa forgalmazott "The Gospel of Maria Magdalena" című regény iránti megnövekedett keresletre hívta fel a figyelmet.

Mindez persze csak töredéke mindazon üzleti lehetőségnek, amely a Passió sikere láttán bizonyára reflektorfénybe kerü a jövőben. Az amerikai lakosság 85 %-a tartja magát hívő kereszténynek, melynek fele a körülbelül négyezer, többségében katolikus és protestáns felekezet tagja. Az amerikai lakosságnak e több mint 100 milliós hányada cseppet sem sajnál a vallásra pénzt költeni; az üdvözlőkártyáiról híres Hallmark üzletlánc statisztikái szerint például 21 millió amerikai rendszeresen vásárol vallásos üzenetű kártyákat. Ennek fényében kevéssé meglepő, hogy a szűkebb értelemben vett amerikai vallásos szórakoztatóipar egészét 3 millió dollár értékre taksálják az elemzők. Míg az üdvözlőkártyák, és az ehhez hasonló különlegességek 26 százalékos piaci részesedéssel rendelkeznek, a már említett vallásos tartalmú könyvek 15 százalékkal, az élelmiszercikkek 9 százalékkal, míg végül a keresztény zenei termékek 4.8 százalékkal következnek a sorban. Ami igazán sokatmondó azonban, az a vallásos szórakoztatóipar növekedési üteme az utóbbi években, ugyanis egyes területek - így a zene-értéke pár éven belül a duplájára nőtt.

Egy üzletileg kiaknázatlan területről lévén szó, ez a 3 milliárd dollár egy kis töredéke csak az egész amerikai szórakoztatóiparnak. Az érzelmeket és vallási vitákat egyaránt felkavaró Gibson film azonban megmutatta hogy az Egyesült Államokban uralkodó vallási puritanizmus ellenére nagyobb szabású vállalkozásoknak itt is helye lehet. Már Luther korában is nyilvánvaló volt, hogy a vallási buzgalom könnyedén profitra váltható. A 21. században búcsucédulák helyett a Passióhoz hasonló sikertörténetek várhatóak a továbbiakban.

szerző: Bojár Ábel