Széttagolt balatoni üdülőkörzet
A felmérések szerint a tó környéki önkormányzatok polgármestereinek döntő többsége rendellenesnek tartja a jelenlegi térséglehatárolást - mondta a Világgazdaságnak Oláh Miklós, a Balatoni Integrációs és Fejlesztési Ügynökség Kht. kutatásvezetője. A jogszabály szerint 164 település a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet (BKÜ) része. Ezek az önkormányzatok azonban három megyéhez - Somogy, Veszprém, Zala - tartoznak, a három megye pedig három különböző fejlesztési-statisztikai régió tagja. Az üdülőkörzet határai kistérségek és fejlesztési társulások területét metszik, tehát a különböző területi egységek határai nem esnek egybe. Oláh Miklós kifejtette: a széttagoltság miatt mind a megyei, mind a regionális fejlesztési tanácsok periferiálisnak tartják a hozzájuk tartozó tó környéki települések helyzetét, és a rendelkezésre álló pénzeket más területekre koncentrálják. A Balatoni Fejlesztési Tanácsnak jól működő döntéshozó testülete van, de meglehetősen kevés forrást kap a központi költségvetésből, az idén például 750 millió forintot.
Ugyancsak a területi szétdaraboltság miatt az intézményrendszer és a közszolgáltatások sincsenek összehangolva, mindhárom megye létrehozta az ugyanazt a munkát végző intézményhálózatot a területén felmerülő feladatok ellátására. A kutatások adatai szerint a polgármesterek és jegyzők 83 százaléka osztja a balatoni körzet önkormányzatiságot is magában foglaló önállóságának gondolatát, és többségük egyetértene a régióvá alakulással. Hasonló az arány egyébként az üdülőkörzet lakosságának körében is.
Az elemzések szerint a térségben az egy főre jutó GDP a magyar vidéki átlag 126 százaléka. Az adatok azt mutatják, hogy a Balaton és környéke képes megtermelni Magyarország turisztikai bevételeinek egyharmadát. A közelmúlt legjobb éveiben az összeg elérte a 390 milliárd forintot. Az ide érkező vendégek számára azonban többnyire olyan, csak a turisztikai szezonban itt működő ingatlantulajdonosok és idegenforgalmi vállalkozások nyújtanak szolgáltatásokat, amelyek lakó-, illetve telephelyükön adóznak - már ha ezt megteszik egyáltalán. Az adatok alapján valószínűsíthető, hogy a helyben bejegyzett vállalkozások mindössze 16-18 százalékban vannak jelen a balatoni idegenforgalomban. Mindez radikálisan csökkenti a helyi önkormányzatok lehetséges adóbevételeit, amelyek a saját fejlesztések, pályázati önrészek alapjai lehetnének. A térségből kivont forrásokat a központi költségvetés sem pótolja vissza, még részben sem. A területi széttagoltság mellett a forráshiány is akadálya annak, hogy az egyre romló pozíciójú régió vissza tudja szerezni és meg tudja tartani versenyképességét a nemzetközi idegenforgalmi piacon.
A kutatócsoport vizsgálatai alapján téves az az elterjedt vélekedés, hogy a térség népessége döntően a balatoni turizmusból él. A rövid szezon miatt a helyben élők többsége soha nem tudta az idegenforgalomra alapozni egzisztenciáját. Emiatt jelentős mértékű a fiatal, képzett helybeliek elvándorlása. Megélhetési okokból ők a fővárosban, a Dunántúl nagyvárosaiban, illetve külföldön próbálnak szerencsét. A következő két éven belül az állandó népesség 5 százaléka tervezi a Balaton környékének elhagyását. A képzettség mértékét mutatja, hogy a régión belüli regisztrációjú kis- és középvállalkozók 35 százaléka felsőfokú képzettséggel rendelkezik, és 62 százalékuk beszél valamilyen mértékben idegen nyelvet.
A térség elöregedését nemcsak a fiatalok elköltözése okozza, hanem az üdülőtulajdonosok letelepedése is. Tovább árnyalja a népesség összetételét, hogy az elmúlt évtizedben jelentős mértékű volt a külföldiek ingatlanvásárlása. E vásárlások a térség nyugati medencéjében, a gyógyfürdők környezetében az átlagot meghaladó mértékűek. A külföldi vevők 76 százaléka német, 14 százaléka osztrák, de a hollandok, a svájciak és az olaszok is nagyobb számban képviseltetik magukat.
