Változhat a 48 órás munkahét

Bizottsági részről mindenekelőtt emlékeztettek: a jelenleg érvényben lévő jogszabályt az élet felülírta, főként mióta az Európai Bíróság több, a munkaidőt definiáló döntést is hozott. Ezek lényege, hogy a munkáltató által meghatározott helyen munkavégzésre képes állapotban történő rendelkezésre állás - ügyelet - teljes egészében munkaidőnek minősül. Mindennek fényében megkerülhetetlenné vált a munkaidővel kapcsolatos fogalmak egységes újradefiniálása.

Felmérések szerint mind több tagországban problematikusnak érzik, ha egyfelől az ügyeleti idő teljes egészében munkaidőnek minősül, másfelől viszont az átlagos heti munkaidő hossza nem lehet hosszabb 48 óránál. "Ha betű szerint vennénk a rendelkezést, a kórházakban meg kellene duplázni az ápolónők számát" - jegyezte meg ennek kapcsán egy német diplomata. A hivatalos magyar megítélés sem tartja elfogadhatónak az ügyeleti idő teljes egészében munkaidőnek tekintését. Ehelyett a magyar kormány olyan kompromisszumot szorgalmaz, amely lehetővé teszi, hogy az ügyeletnek csak egy meghatározott része számítson munkaidőnek, s ami módot ad a 48 órás munkahét kötött értelmezéséből való "kimaradásra" - mondta Kökény Mihály egészségügyi miniszter.

Az Európai Bizottság mindezek fényében vetette fel, hogy a "munkaidő" és a "pihenőidő" mellett bevezethetnék a "készenléti időt" is, miközben az "átlagos munkahetet" nem négy hónap alapján - mint eddig -, hanem hosszabb időszakra széthúzva számíthatnák (tompítva bizonyos szezonális tevékenységek eltérő intenzitású munkaidőigényének torzító hatását).

Ami pedig a heti 48 órától való eltérést illeti, a brüsszeli testület négy opciót is asztalra tett. Az első szigorítaná az egyedi eltérések lehetőségét (garanciákat építve ennek ténylegesen önkéntes vállaláson alapuló, visszaélést kizáró jellegére). A második kollektív szerződéstől, vagy a társadalmi partnerek megállapodásától tenné függővé az eltérést. A harmadik opció a kettőt kombinálja - ahol nincs kollektív megállapodás, ott nyitva hagyva a lehetőséget az egyéni egyezségre -, míg a negyedik verzió fokozatosan leépítené az egyedi megállapodások gyakorlatát.

A bizottság - a vonatkozó eljárás szerint - felvetéseit formális egyeztetésre átadta a munkaadókat és munkavállalókat képviselő EU-szintű szociális partnereknek, kérve megállapodásukat vagy annak jelzését, hogy ez nem lehetséges, esetleg nem kívánnak élni a lehetőséggel. Az utóbbi esetekben - de csak akkor - a brüsszeli testület javaslatát formálisan is jogszabálytervezet formájába öntheti. Amúgy pedig a szociális partnereknek összesen 9 hónap áll rendelkezésre az egymás közötti egyezség kihordására.