A zongoratanárnő szerzője kapta az irodalmi Nobelt

A Svéd Királyi akadémia döntésének megfelelően idén Elfriede Jelinek osztrák írónő kapta az irodalmi Nobel-díjat. Jelineket a magyar olvasóközönség elsősorban A zongoratanárnő szerzőjeként ismerheti.

Az Akadémia a szokásos nyilatkozatában döntését Jelinek regényeinek "zenés, többszólamú hangvételével és kiemelkedő nyelvezeti stílusával" indokolta, a bizottság tagjai továbbá méltatták az írónő műveinek "lehengerlő erejét és azt a könnyedséget, mellyel nyilvánvalóvá teszik korunk társadalmának közhelyeit".

Elfriede Jelinek 1946-ban született az ausztriai Mürzzuschlagban, tehetős szülők gyermekeként. Gyermekkorát Bécsben töltötte, iskolai tanulmányait is itt kezdte meg. Már nagyon fiatal korában elkezdett zongorázni, később a bécsi konzervatórium növendéke lett. Zenei tanulmányai mellett színház- és művészettörténetet is hallgatott a bécsi egyetemen, végül 1971-ben szerzett diplomát orgona szakon.

Jelinek első verseskötete 1967-ben jelent meg, irodalmi érdeklődése később a líra helyett inkább a társadalomkritika felé irányult. Első szatirikus regénye 1970-ben jelent meg, Wir sind Löckvögel címmel. Hasonlóan második regényéhez, mely a Michael. Ein Jugendbuch für die Infantilgesellschaft címet kapta, a művet leginkább újfajta nyelvezetéért és a populáris kultúra hazugságainak leleplezéséért méltatták.

Tanulmányai befejeztével Jelinek rövidebb időt töltött Berlinben és Rómában, végül a hetvenes évek elején házasságot kötött Gottfried Hüngsberggel, minek következtében Bécs mellett Münchent tudhatta második otthonának. A német olvasóközönséget azonnal elvarázsolta 1975-ben megjelent Die Liebhabringen című regényével, mely Kis csukák címmel magyarul is megjelent Tandori Dezső fordításában. Az eddigi legnagyobb sikert minden bizonnyal az 1983-ban kiadott, önéletrajzi ihletésű Die Klavierspielerin (A zongoratanárnő) című alkotás jelentette számára, melyből 2001-ben Michael Haneke rendezésében filmet is forgattak.

Regényhősei szinte kivétel nélkül összetett problémákkal küzdenek, melyekért rendszerint a külső, kegyetlen és erőszakos világ a felelős. Műveiben Jelinek aprólékos gonddal ábrázolja, ahogyan a szórakoztatóipar hazugságai lassan belopóznak hősei életébe, és megakadályozzák, hogy felemeljék hangjukat a nemi, illetve társadalmi alapon történő megkülönböztetés ellen.

[origo]