"Puha reform" Franciaországban

Nicolas Sarkozy pénzügyminiszter és az UMP kormánypárt több képviselője szerint az 1997-ben bevezetett 35 órás munkahét a növekedés akadályává vált, és a szabályok toldozgatása helyett alapvető reformra lenne szükség. A francia GDP tavalyi növekedése 0,5 százalék volt, az idén 2,4-2,6 százalékot várnak, de még ez a jobb adat sem számít a versenyképesség szempontjából biztató előjelnek.

Jacques Chirac elnök a július 14-i nemzeti ünnep alkalmából "szavát adta", hogy a munkaidőnorma változatlanul heti 35 óra marad, s a szabálynak csak pragmatikus fellazítása képzelhető el. Nyomában Jean-Louis Borloo foglalkoztatásügyi miniszter is letette a garast a szociális vívmányok megmásíthatatlansága mellett. Szerinte a munkaidő korlátozása már vállalatszervezési formává lett.

A valóságban az előző kormány szocialista munkaügyi miniszterének neve után Aubry-törvénynek nevezett 35 órás munkahétjogszabálynak az érvényességét már tavaly januárban kikezdte a Raffarin-kormány. Az ugyanis a nemzetgyűlésben elfogadtatott Fillon-törvénnyel lehetővé tette, hogy a túlórákat ne számítsák be a dolgozó munkaidőalapjába, és ezzel eltérjenek az Aubry-törvénytől. A mostani kormánytervek ezen a csapáson haladnak előre: a túlórákat nem egyénenként, hanem vállalati szinten összegeznék, csökkentenék a túlóradíjakat, emelnék az egy évre engedélyezhető túlórák számát. Jelenleg a kis- és középvállalatoknál 10, a nagyoknál 25 százalékos az engedélyezett túlmunkaidő aránya.

A munkáltatóknak nem anynyira a 35 óra okoz gondot - habár a jobboldal ennek tulajdonítja a vállalatkiszervezéseket -, mint inkább a jogszabályok rugalmatlansága. A szakszervezetek kisebb módosításokra hajlandóknak mutatkoznak, de alapvetően ragaszkodnak a 35 órához, mert ebben látják a foglalkoztatás növelésének és az életszínvonal javításának zálogát.