Miként az a mindenkori EU-csú-csok történetében rendszeresen megesik, ezúttal is a munka megkezdése idejére már részben más témák foglalkoztatták a sajtót és a diplomaták egy részét is, mint a tényleges napirend. A sajtófigyelem középpontjában csütörtökön elsősorban José Manuel Durao Barroso újabb bizottságalakítási kísérlete állt, főként, hogy mind több forrásból valószínűsíthetőnek tűnt: az Európai Bizottság leendő portugál elnöke csak két személy felváltását és két portfólió cseréjét fogja javasolni véglegesnek szánt majdani testületében.

Barroso délután, az Európai Néppárt vezetőivel találkozva úgy fogalmazott, hogy már csak az olasz kormány hivatalos nevezésére vár ahhoz, hogy bemutathassa az új listát. Nem hivatalos források szerint e listán csak két új név lesz: a lett Andris Piebalgs (a korábbi Ingrida Udre helyett), és a Rocco Buttiglionét felváltó olasz jelölt, akiről csütörtök este még nem lehetett tudni, hogy végül Franco Frattini eddigi külügyminiszter, vagy Giuliano Tremonti pénzügyminiszter - esetleg Letizia Moratti oktatási miniszter - lehet-e. Silvio Berlusconi környezete legalábbis mindhármuk nevét megszellőztette, összefüggésben az olasz kormányátalakítás sakkjátszmájával, a végső döntéssel azonban éppen az utóbbi szempont miatt késlekedtek.

Barroso várhatóan nem nyúl a sokat támadott holland, dán és magyar biztoshoz, illetve az utóbbi esetében egybehangzó értesülések tárcacserét helyez kilátásba a leendő új lett biztosjelölttel, az utóbbinak adva át az energetikát, és Kovács Lászlót bízva meg az adó- és vámpolitika felügyeletével.

A csúcs tervezett napirendjére amúgy több külpolitikai fejlemény is hatással lesz majd. Mindenekelőtt Jasszer Arafat esetleges (lapzártánk idején cáfolt) halála - és nyomában a közel-keleti helyzet, illetve az EU politikájának alakulása - önmagában több aktuális kérdést is felvet, és értelemszerűen nem marad majd szó nélkül az amerikai elnökválasztás eredménye sem.

A csúcs csütörtök este Wim Kok volt holland kormányfőnek a lisszaboni folyamat fellendítését célzó jelentése meghallgatásával kezdődött, ami alapján a közös munkavacsorán folytatták a liszszaboni stratégia vitáját. Ez utóbbi érdekessége, hogy három különböző prezentációt is meghallgattak: Gerhard Schröder német kancellár főként arról beszélt, mivel lehetne elősegíteni a lisszaboni folyamat hatékonyabb nemzetállami megvalósítását, Mikulás Dzurinda szlovák kormányfő az új tagállamok speciális helyzetéből értékelte a problémát, míg Matti Vanhanen finn miniszterelnök hazája tapasztalatairól számolt be.

A Kok-jelentés egyszerre vállalkozott arra, hogy mérleget vonjon a lisszaboni folyamat első öt évében elért eredményekről, illetve, hogy rámutasson azokra a mozzanatokra és lehetséges eszközökre, amelyekkel "életet lehet lehelni" az eddig nem sok eredményt produkáló stratégiába. A Brüsszelben már szerdán nyilvánosságra hozott jelentésből kitűnik: Kok továbbra is olyan eszközként tekint a lisszaboni folyamatra, amely "az európai gazdaságot a világ élmezőnyéhez felzárkózást biztosító struktúráktól átvezeti egy olyan gazdasági szerkezetbe, amely gazdasági vezető szerepet biztosít számára. Követő gazdaságból vezető gazdasággá teszi."