A gazdasági átalakulás, s az ezzel járó tőkeátrendeződési időszakok egyik legnagyobb vesztese Békés megyében Sarkad volt. A fővárostól mintegy 240 kilométerre fekvő településen a változások nyomán az alapvetően mezőgazdasági tevékenységre és élelmiszeriparra épülő helyi gazdaság gyakorlatilag eltűnt. A szövetkezeti formában működő agrárszférában és kereskedelemben százával szűntek meg a munkahelyek. A kilencvenes évek közepén újabb csapás érte a várost és lakosságát: bezárt a helyi cukorgyár. E feldolgozóhoz ugyanis valamilyen formában szinte minden család kötődött, hiszen sokan dolgoztak a gyárban, vagy termelőként és szolgáltatóként nyújtott számukra biztos megélhetést a cukoripar.

A kisváros erőfeszítései ellenére nehezen oldódik a térség gazdaságföldrajzi elszigeteltsége. Az első és a második befektetői tőkehullám messze elkerülte Sarkadot, a város távol esik a fővárostól, a nagyobb gazdasági centrumoktól. A tőkeszegénység és a leszakadási folyamatok megállítása céljából a térség a kilencvenes évek végén kiemelt gazdasági övezeti státust kapott. Ennek és a település másfél évtizedes erőfeszítéseinek köszönhetően ma már kedvezőbb befektetési lehetőséget kínálkoznak a hazai és a külföldi vállalkozások számára.

A speciális kedvezmények és a brüsszeli pályázati lehetőségek mellett előnyt jelenthet, hogy a sarkadi munkaerő még nagy létszámú és képzett. Az ipari és üzleti célú ingatlanok versenyképes áron vehetők bérbe, vagy vásárolhatók meg, hasonlóan a lakóingatlanokhoz. A város gimnáziuma és szakközépiskolája a térség és a szomszédos román települések meghatározó intézménye. A település sikeresen modernizálta oktatási és képzési intézményrendszerét, ahol az informatika kiemelt terület lett. A következetes városfejlesztés révén a hajdani falusias településnek ma már egyre komfortosabb lakókörnyezete van.

Az infrastrukturális fejlesztés mellett jelentős összegeket fordítanak az idegenforgalmi beruházásokra, amelyek megvalósulása a helyi lakosság számára is előnyt jelenthet. Sarkadon a magasan kvalifikált munkaerő helyben tartása, a diplomás fiatalok visszatérése és a nehéz anyagi körülmények között élő családok elhelyezése érdekében több mint száz új lakást építettek a közelmúltban.

A helyhatóság a nagy beruházások kivitelezési munkálataiba megpróbálja bevonni a helyi gazdasági szereplőket, és közmunkaprogramokkal is igyekszik hozzájárulni a lakosság fizetőképes keresletének növeléséhez. A városban élők várják Románia EU-csatlakozását is, amellyel a Trianon utáni gazdasági elszigeteltség végleg megszűnhet, újra kiépülhetnek a tradicionális közlekedési "folyosók", és erősödhetnek a határ menti gazdasági együttműködések is. A város önkormányzata a magyarországi határ menti városok közül elsőként ismerte fel a szomszédos települési kapcsolatok lehetőségeit, és alakított ki együttműködést Nagyszalontával, illetve a vonzáskörzetéhez tartozó településekkel.

A kis- és középvállalkozások többsége még ma is tőkeszegény. Az ipari és kereskedelmi vállalkozások többsége még nem tudott erős integrátori rendszerekhez kapcsolódni, és az ipari profilú vállalkozások közül is keveseknek van jó beszállítói pozíciója, pedig ez jelenthetne piaci stabilitást és növekedési esélyt a számukra. A régi iparágak helyén és a zöldmezős beruházásra alkalmas területeken nagyobb gazdasági teljesítményt nyújtó új cégek nem alakultak. A cukorgyár helyén működő ipari parkban csak az elmúlt néhány évben létesültek új üzemek. A kisvárosban akkor várható érdemi gazdasági teljesítménynövekedés, ha sikerül az ipari parkba új, korszerű iparágakat reprezentáló befektetőket vonzani.