Uniós letelepedési jog, feltételekkel

A csatlakozás óta szabad a magyar állampolgárok és családtagjaik beutazása és letelepedése az EU tagországaiban, ám ez nem jelenti azt, hogy semmi dolga sem lenne az adott ország hatóságaival a huzamosabb ideig kinn tartózkodóknak. Az ügyek intézéséhez - munkavállalás, bankszámlanyitás, ingatlanvásárlás stb. - lakcímet is bizonyító tartózkodási engedélyre van szüksége a más tagállamban letelepedő EU-polgárnak.

A huszonötök valamelyikében, illetve Izlandon, Liechtensteinben és Norvégiában igényelhető EGT-tartózkodási engedély öt évre jár, ám a munkavállalókra, diákokra, nyugdíjasokra, vállalkozókra stb. eltérő szabályok vonatkoznak. Mindenkire érvényes előírás, hogy a tartózkodási jog érvényesítéséhez teljes körű egészségbiztosításra és a megélhetéshez elegendő anyagi fedezetre van szükség. A lakcím-bejelentési kötelezettség és a tartózkodási engedély kiváltása alól mindössze azok mentesülnek, akik szezonális jellegű munkát vállalnak, vagy a határ mentén ingáznak.

A különböző tagországokban más-más hatóságnál kell bejelentkezniük az uniós polgároknak. Ausztriában például a városi rendőrhatóságok regisztrációs hivatala (Meldeamt), Németországban viszont az önkormányzat kezeli a lakcímbejelentéseket; Svédországban a helyi adóhivatal (lokala skattemyndigheten), Hollandiában a helyi idegenrendészet (Vreemde-lingenpolitie) az illetékes. A bejelentkezési kötelezettségnek a megérkezés után néhány napon belül eleget kell tenni. A regisztrációhoz általában elegendő a személyazonosság igazolása; a megélhetés bizonyítását a legtöbb országban csak akkor követelik meg a hatóságok, ha kétség merül fel az illető EU-külföldi hátterét illetően. A tartózkodási engedély egyes helyeken írott dokumentum, másutt fényképpel ellátott mágneskártya formáját ölti.