Az Mnb kutatóműhelyéből
A magánszektor devizahiteleinek alakulása az elmúlt hónapokban az érdeklődés középpontjába került. A Magyar Nemzeti Bank most készülő elemzése egy hosszabb időszakra tekint vissza, és arra a kérdésre keresi a választ, hogy milyen tényezők mozgatták a devizahitelezés szerkezetét és dinamikáját.
Az elmúlt hat év során a magánszektor teljes hitelállományán belül a devizában denominált hitelek aránya nagyjából 50 százalék körül ingadozott. Ennek hátterében azonban a háztartási és a vállalati szektort tekintve jelentősen eltérő tendenciák álltak. A vállalati szektort nem jellemezte trendszerű eladósodás, és a magas, 60 százalék körüli devizaarány sem változott jelentősen. A lakosságra ugyanakkor egy alacsony szintről induló, folyamatos - 2002-03-ban átmenetileg felgyorsuló - eladósodási trend volt jellemző. Ezen belül a devizahitelek aránya - szintén alacsony szintről indulva - 2002 kivételével minden évben jelentős mértékben nőtt, és 2004 végére valószínűleg az összes lakossági hitel egynegyedét devizahitelek teszik ki. Az MNB egy friss tanulmányában a keresleti és a kínálati oldalról is megpróbálja feltérképezni a devizahitelezés mozgatórugóit.
A szakemberek a tanulmányban megállapítják: kínálati megközelítésben összességében a magas kamatkülönbözet és a devizahitelezés bővülése között nincs ok-okozati kapcsolat. Mindkét jelenség csak tükröződése egy mögöttes tendenciának, a lakosság és az állami szektor tartósan romló finanszírozási képességének, az ennek nyomán fellépő magasabb árfolyamkockázatnak illetve a kínálati korlának, azaz a külföld limitált forintban való finanszírozási hajlandóságának.
Mindez nem jelenti azt, hogy a keresleti oldalnak ne lenne szerepe, és a kínálati oldal önmagában is képes lenne megmagyarázni a devizahitelezés dinamikáját. A forintforrások viszonylagos hiánya a piaci hozamok, majd a banki kamatok emelkedéséhez vezet, ami pedig a magánszektor részéről - amennyiben az árfolyamkockázatot kisebbnek ítéli meg, mint ami a forinthozamokban tükröződik, csökkentheti a forinthitelek és növeli a devizahitelek relatív keresletét, vagyis a hitelkeresleten belül növeli a devizahitelek arányát.
A háztartási devizahitelezés elindulása a kamatkülönbözet csökkenésével esett egybe, és feltehetőleg kínálati tényezők mozgatták. 2003 második felétől azonban a kamatkülönbözet emelkedése időben egybeesett, és feltehetően hozzá is járult a devizahitelek keresletének emelkedéséhez és a devizaarány gyors növekedéséhez. A kamatkülönbözet hatása mellett szól, hogy a háztartások - feltehetőleg a rossz tapasztalatok hiánya miatt - az árfolyamkockázatot kisebbnek érzékelik. Az alacsonyabb kamat kisebb törlesztőrészletben tükröződik, ami - kiváltképpen a likviditáskorlátos háztartások esetén - a devizahitelek irányába tereli a keresletet.
A vállalati devizahitelezés és a külső konjunktúraindikátorok között szoros kapcsolat van - állapítják meg az MNB szakemberei. Az együtt mozgás oka egyrészt az lehet, hogy a konjunktúrával összefüggő hitelexpanziók esetén elégtelenek a hazai forintforrások, és így a vállalatok a külső forrásbevonás felé fordulnak; másrészt pedig a (külső) konjunktúra élénkülésével a devizafedezettséggel rendelkező tradable szektor hitelkereslete emelkedik, amely képes és hajlandó is devizában eladósodni. 2004-ben azonban a külső konjunktúra és a vállalati hiteleken belüli devizaarány ellentétes irányba mozdult. A konjunktúra lassulása hozzájárult a teljes vállalati (forint és deviza) hitelfelvétel növekedésének mérséklődéséhez, ugyanakkor a belföldi devizahitelek töretlenül nőttek, ami a teljes devizaarány további emelkedését eredményezte. A kamatkülönbözet 2003 második felében bekövetkezett jelentős emelkedése minden bizonnyal szerepet játszott a vállalati devizahitelek keresletének dinamikus, konjunktúrával kevésbé magyarázható tavalyi bővülésében.
Összefoglalva, a 2003-2004-es időszakban a kínálati és a keresleti tényezők is a devizahitelezés előretörésének irányába mutattak. Azt azonban nehéz eldönteni, hogy a vállalati és lakossági devizahitelezés 2003- 2004-es fellendülésében mennyi volt a keresleti oldal szerepe, vagyis hogy a növekvő kamatkülönbözet, és az ennek nyomán fokozódó kereslet mennyiben tekinthető a növekvő devizahitelezés okozójának és mennyiben a kínálati tényezők következményének.
Az újonnan csatlakozó EU-tagállamokban a devizahitelezés lakossági hiteleken belüli aránya jelentős különbségeket mutat, s e csoporton belül Magyarország a középmezőnyben helyezkedik el. A háztartások alacsony kockázati tudatossága, illetve a rossz tapasztalatok hiánya miatt a havi törlesztőrészlet nagysága vezérelheti a hitelkeresletet. Ezért árfolyamrendszertől és monetáris politikától függetlenül megjelenhet jelentősebb mértékű devizahitelezés. Kulcsfontosságú a bankok között a háztartási szektorért folytatott verseny erőssége, valamint az állami lakástámogatási rendszer léte és mikéntje, mely ösztönzőleg hathat a hazai devizában történő eladósodásra, illetve ennek hiánya esetén teret engedhet a deviza alapú eladósodásnak. A devizahitelezést emellett előmozdíthatja a külföldi tulajdonú bankok magas részaránya, amely bankok az anyabankokon keresztül könynyen és olcsón jutnak devizaforrásokhoz. Az újonnan csatlakozó EU-tagállamokban a devizahitelezés vállalati hiteleken belüli aránya kisebb különbséget mutat. A vállalatok esetén a devizahitelek arányát a konjunktúraciklusok mellett főként az országok EU-piacokkal való növekvő gazdasági integrációja befolyásolja.
A magánszektor devizahitelezésének mozgatórugói (előzetes verzió). Készítette: Bethlendi András, Boros Emma, Krekó Judit, Nagy Márton, Palotai Dániel
