Baltikum: bevált a nyugati áram, de a lakossági ár magas maradt

A lett és a litván fővárosban egyaránt 1,11 százalékkal nőtt, az észtben pedig 0,09 százalékkal csökken a villamos energia lakossági végelhasználói ára azóta, hogy a három ország átváltott az oroszországi BRELL áramhálózatról a kontinentális európai rendszerre. Ez az egy év alatt kimutatott árváltozás a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) és a KSH oldalán is nyilvánosan hozzáférhető adatokból számolható ki. A bázisadat a váltás előtti utolsó hónapban, vagyis 2025 januárjában érvényesített bruttó lakossági végfelhasználói ár, az összehasonlító pedig a legfrissebb, tehát 2026. januári ár.

A változások elenyészők, a balti országok döntése tehát nem érintette kedvezőtlenül a lakossági tarifákat. Az, hogy a 2025. február 7. utáni napokon a tőzsdék idegesen reagáltak, nem meglepő annak fényében, hogy bár a Baltikum egy bőséges kínálatú árampiacra kapcsolódott rá, ez műszaki szempontból hatalmas lépés volt, amelyben kockázatot lehetett látni. Technikai probléma azonban nem történt, az érintett rendszerirányítók kellő alapossággal készültek fel az új helyzetre. A magyarországi rendszerirányító, a Mavir akkori közlése szerint a szinkronizálást többéves előkészítést előzte meg, a lépés által az egész kontinensen tovább erősödött az energetikai ellenálló képesség és függetlenség.  

Már évek óta készültek

Azt viszont kevésbé kísérjük figyelemmel Magyarországról, hogy bár a Baltikum áramellátása továbbra is erősen importfüggő, egyúttal évek óta lendülettel zöldül, ami mérsékli a térség importkitettségét is. 2030-ra mindhárom ország megcélozta a nettó áramimportőri pozíció felszámolását. Az adottságaik azonban eltérők.  

A lett villamosenergia-termelés közel háromnegyede megújulók felhasználásával készült 2024-ben az ország hivatalos statisztikái szerint. A teljes termelés bő felét vízerőművek adták, több mint negyedét pedig olyan gázerőművek, amelyek hőt is termeltek a távhőhálózatba. Az időjárás- és napszakfüggő megújulók együttes súlya 12-13 százalék volt, ami azért is kiemelendő, mert miattuk a villamosenergia-rendszer (VER) egyensúlyának fenntartása jó eséllyel extra erőfeszítést és többletköltséget jelent, ahogy mellesleg Magyarországon is.

Litvánia is jól áll: 2025-ös áramtermelésének 68 százaléka származott megújulókból. Ám ott a szél dominált 30 százalékkal, egyben szintén próbára téve a VER egyensúlyát. Jelentős (25 százalékos) volt a biomassza és a bioüzemanyagok súlya is a napenergiáé mellett. Bő 10 százalékban ez az ország is használ földgázt.

Az észt áramtermelésnek tavaly a 68 százaléka volt zöld. Az erősorrend ez esetben: szél (34–37 százalék), biomassza és biogáz (23–31 százalék), illetve napenergia (19–31 százalék.) Észtországban is szükség volt fosszilisre is, ami elsősorban földgázt, másodsorban palaolaj volt (32–37 százalék), de az utóbbi súlya a termelés gazdaságtalan volta miatt évek óta esik.  

A közös probléma megmaradt: az importfüggés és az atomerőmű hiánya

Még mindhárom országnak van mit tennie annak érdekében, hogy 2030-ra felszámolja a nettó áramimportját. Belföldi termelésből 

• Lettország áramellátásának 2024-ben a 84,6 százaléka,
• Litvániának tavaly a 71 százaléka,
• Észtországnak szintén tavaly a 60-65 százaléka

származott. Elsősorban a skandináv országokból és Finnországból vásárolnak. Importfüggésüket az áramtermelés folytatódó zöldítése tovább csökkentheti, de fel nem számolhatja, két okból sem:

• a VER kiszabályozásához továbbra is olyan erőművek kellenek, amelyek teljesítménye rövid idő alatt jelentősen változtatható (vagyis gázüzeműek),
• továbbá a belföldi termelésen alapuló és karbonmentes árambiztonságot pedig csak a folyamatosan és nagy mennyiséget termelő atomerőművek biztosíthatják.

Az, hogy egy ország áramegyensúlyának fenntartása kizárólag akkumulátorokon alapuljon, továbbra is csak elvi lehetőség, az akkumulátorgyártás környezetkímélő volta pedig több mint kérdőjeles.

A Litvániában működött Ignalina atomerőmű az ország áramtermelésének 70-80 százalékát adta a blokkok 2009. december 31-i, illetve 2004. december 31-i leállításáig. Az erőművet biztonsági megfontolásból zárták be, reaktorai ugyanis csernobili típusú, grafitmoderátoros egységek voltak. (Az erőmű teljes leszerelése bontása várhatóan 2049-ig tart.) A Szovjetunión kívül nem épült grafitmoderátoros atomerőmű, a paksi például nyomottvizes típusú, a biztonsági rendszerét pedig többször továbbfejlesztették.

Kis moduláris reaktorokat méricskélnek

Mindhárom ország vizsgálja az atomenergiához való visszatérés lehetőségét. Elsősorban kis moduláris reaktorokban (SMR) gondolkodnak. A litván állami energetikai vállalat (Ignalina NPP) tavaly júniusban már megállapodott a Newcleo céggel egy ólomhűtéses gyorsreaktor megvalósíthatóságának vizsgálatáról. A kormány 2028-ig dönt az SMR-ek telepítéséről, az első egység 2038-ra állhatna munkába. Az atomenergia bevezetéséhez az észt parlament már 2024-ben a támogatását adta, két együtt 600 megawattnyi GE Hitachi BWRX-300 típusú blokk telepítése van terítéken. A helyszín kiválasztása 2027-ig tart, az építkezés 2031-ben indulhat, az első reaktor 2035-ben állhat üzembe. A lettek egyelőre azt mérlegelik, hogy beszálljanak-e az észt projektbe, vagy saját SMR-jük legyen.

Mint látható, közös pont a balti országok atomerőműterveiben az, hogy orosztól eltérő technológiában gondolkodnak.

A villamos energia lakossági ára a magyarországi közel háromszorosa

Ahogyan a balti országok saját lakossági áramtarifájuk is tartják a korábbi szintjüket, úgy lényegében változatlan a magyarországitól való eltérésük is. A januári állapot szerint a bruttó lakossági végfelhasználói egységáraik (euróban történt összehasonlítás alapján) a budapestinél majdnem háromszor nagyobbak. Pontosabban  

• a lett fővárosban (Vilnius) 2,96-szor,
• a litván fővárosban (Riga) 2,77-szor,
• az észt fővárosban (Tallinn) 2,36-szor

volt magasabb a tarifa. A különbség nyilvánvalóan abból adódik, hogy a magyarországi fogyasztók a rezsicsökkentéssel alacsonyan tartott, a másik három ország lakosai pedig piaci árat fizetnek. Mégsem mondható ki, hogy a hatósági ár esetleges megszűnésével a magyarországi lakossági piaci ár a mostani háromszorosa lenne, hiszen az áramtermelő mixek és a piaci árak is mások a balti országokban, mint Magyarországon. A hazai áramtermelés lelke az atomerőmű, amelyet a megújulók és a gázerőművek követnek, a mátrai lignitblokkok pedig a sor végén kullognak. A hazai árak szempontjából az a meghatározó, hogy hivatalos közlések szerint 

Vagyis e két kedvező körülmény még piaci árképzés mellett is fékezné valamennyire a lakossági tarifák elszaladását. Magyarországon most inkább az a nagy kérdőjel, hogy milyen áron jutna földgázhoz Magyarország, ha 2027 szeptemberében leválna az orosz gázról, ahogyan az Európai Unió elvárja. Bár van egy ennél későbbi, 2027. november 1-i határidő is, ha azt a tárolók töltöttsége indokolná, de a magyar kormány nem erre az egyévnyi lélegzetvételre alapoz, hanem az uniós döntés visszavonására. A Világgazdaság erről már beszámolt, ahogy sorra vette Magyarország alternatív energiaimport-lehetőségeit is.