Rendszerkockázat a bankszektorban

A múlt év végén egy tanulmány jelent meg a Magyar Nemzeti Bank gondozásában, amely a bankszektor rendszerkockázatának néhány vetületét vizsgálja. Az alábbiakban a szerző főbb megállapításait ismertetjük. (Lublóy Ágnes: A magyar bankközi piac rendszerkockázati vonatkozásai. MNB Füzetek 2004/10. A szerző a Budapesti Corvinus Egyetem PhD hallgatója. http://www.mnb. hu/Engine. aspx?page=mnbhu_ mnbfuzetek&ContentID=6221.)



A fertőzések okai

A bankközi piacon keresztüli fertőzésnek több oka lehet. Egyrészt fertőzést eredményezhet az elégtelen aggregált likviditás, másrészt a piaci várakozások, harmadrészt egy bank csődje által generált dominóhatás.

Likviditáshiány esetén a bankok a befektetett eszközeik likvidálását úgy próbálják elkerülni, hogy először más bankoknál lévő bankközi betétjeiket vonják vissza. Ez pedig oda vezet, hogy bizonyos bankok pénzügyi nehézsége más bankokra is átterjedhet.

A fertőzés második potenciális forrását a piaci várakozások csatornája jelenti, amikor a betétesek egy csoportja azt látja, hogy a betétesek egy másik csoportja visszavonja betétjét valamely banktól, s ezért ők is így cselekszenek. Teszik ezt azért, mert félnek, hogy a végén nem jutnának hozzá követelésükhöz. A folyamat eredményeképp a várakozások önbeteljesítővé válnak. A fejlett országokban a szabályozó hatóságok a betétek készpénzzé válthatóságának felfüggesztésével, illetve a betétbiztosítás intézményrendszerén keresztül a bankrohamot, illetve a bankpánikot hatékonyan tudják kezelni.

A fertőzés harmadik forrását a bankok közötti körkörös hitelszerződések láncolata jelenti, néhány intézmény csődje magával ránthatja akár az egész bankszektort. Ezt a jelenséget a tanulmány szerzője fertőzésnek vagy dominóhatásnak nevezi, és elsősorban ennek lehetőségét elemzi a hazai bankpiacon.

Ha egy bank, legyen akár inszolvens vagy "csak" illikvid, valamilyen okból kifolyólag bankközi fizetési kötelezettségének nem tud eleget tenni, könnyen előfordulhat, hogy ennek következtében már egy másik bank sem. A kezdeti nemfizetési hatás olyan gyorsan terjedhet tovább, mint ahogy egy dominósor összedől, ha egyik elemét eldöntjük. Az egész sor attól függően dől össze, hogy az elemek milyen szorosan kapcsolódnak egymáshoz, azaz milyen távol vannak egymástól. Hasonlóan ehhez, az egész bankszektor attól függően dől össze, hogy bankjai között milyen a kapcsolat, azaz milyen a bankközi piac struktúrája - írja a szerző, aki elsősorban a dominóhatás kockázatát elemzi tanulmányában.



Bankpiaci struktúrák

A bankközi piac struktúrájának egyik fontos dimenziója a bankközi piac koncentráltsága, arra azonban nincs egyértelmű válasz, hogy a magasabb koncentráció növelné vagy csökkentené a stabilitást. Egyes szakértők szerint a magasabb koncentráció már önmagában is növeli a fertőzés súlyosságát, amit még tovább erősít az, hogy a nagybankok kockázatvállalási hajlama a jegybank utolsó mentsvár funkciójából eredően esetlegesen megnő, és így csőd esetén a krízis súlyossága is. Mások úgy vélik, hogy a verseny és a stabilitás közötti kapcsolat az egyszerű "trade off" kapcsolatnál sokkal öszszetettebb, a verseny növekedése olykor csökkenti a stabilitást. Ráadásul létezik olyan egyensúlyi állapot, amikor a koncentráltabb piac a tökéletes versennyel szemben társadalmilag előnyösebb, illetve amikor a stabilitás magasabb szintje jóléti veszteséghez vezet.

A bankközi piac struktúrájának másik fontos dimenzióját a bankok kapcsolati térképe, azaz az egymáshoz kapcsolódó bankok hálója jelenti. A szakirodalom két fő esetét különböztet meg (lásd ábránkat a bankközi piaci struktúráról). Teljes bankközi piacon minden bank minden bankkal kapcsolatban áll, és az ügyfelek döntését megelőzően az egymásnál elhelyezett bankközi betétek nagysága is azonos. Egy nem teljes bankközi piac esetén alapesetben csak a szomszédos bankok kapcsolódnak egymáshoz. A nem teljes piac egy speciális esete, amikor a bankok nem egy, hanem tulajdonképpen két zárt rendszert alkotnak.

Egy likviditási sokk esetén, amikor a bankrendszer egészére likviditáshiány jellemző, teljes bankközi piacot feltételezve a fertőzés valószínűsége jóval kisebb, súlyossága pedig alacsonyabb, mint egy nem teljes piacon. Ez azért van így, mert egy teljes piac esetén a likviditási sokkból eredő veszteség több bank között oszlik meg, ezért kevésbé valószínű, hogy egy bank csődbe jutna, illetve hogy egy kezdeti bankcsőd újabb bankcsődöt idézne elő.

A bankstruktúra egy másik lehetséges formája egy vagy több pénzközpont, utóbbira Belgiumban láthatunk példát. A pénzközpont egyszerre több bankkal áll kapcsolatban, a pénzközponthoz tartozó egyes bankok azonban nem kapcsolódnak egymáshoz (lásd ábránkat a pénzközponttal rendelkező bankstruktúrákról). A pénzközponthoz kapcsolódó bankok csődje általában nem vezet a pénzközpont csődjéhez, annak csődje azonban a többi bank csődjét okozza.



A hazai bankpiac

A bankok átmeneti likviditási problémájuk menedzselése érdekében igénybe vehetik akár a bankközi piacot, akár a jegybankot. A fejlett országokban a bankközi pénzpiacon három fő ügylettípust különböztethetünk meg, a devizák közötti csereügyleteket (FX-swapok), a fedezetlen bankközi hitel-, illetve betétügyleteket, valamint a kölcsönös visszavásárlási megállapodásokat (repoügyletek). Magyarországon a bankrendszer egészére jellemző likviditásbőség miatt a jegybanknál elhelyezett - overnight, illetve kéthetes - betétek volumene is jelentős. A hazai pénzpiacon az FX-swap ügyletek dominálnak, forgalmuk 2002 második felében több mint kétszeresen felülmúlta a fedezetlen ügyletekét. A fedezetlen ügyletek forgalmának növekedése elmarad az aktív külföldi részvételnek betudható FX-swap-piac növekedésétől. A fedezetlen ügyletek lassabb növekedése részben arra vezethető vissza, hogy a szűkülő jegybanki kamatfolyosó miatt csökken a jegybanki eszközök igénybevételének költsége, s ennek következtében a bankok a bankközi tranzakciók helyett előnyben részesítik a jegybankkal végzett tranzakciókat. Magyarországon a repoügyletek bankközi piacon betöltött szerepe jelentéktelen, szemben az eurózóna pénzpiacával, ahol 2001-ben már a repopiac a legjelentősebb szegmens.

A magyar bankközi piac egyetlen tiszta struktúrával sem írható le, leginkább egy több pénzközponttal rendelkező piacra hasonlít. A pénzközpontok szerepét közel tizenöt bank tölti be, ahol a pénzközpontok egymással, illetve a többi bankcsoport bankjaival is szoros kapcsolatban állnak.

A szerző vizsgálta a bankpiac koncentráltságát is. A bankközi kihelyezések és felvétek piacának koncentrációja közel azonos. A három legnagyobb piaci szereplő részesedése mindkét részpiacon átlagosan 45 százalék, az öt legnagyobb szereplő piaci részesedése közel 60 százalék, míg a tíz legnagyobb szereplő a piac 80 százalékát fedi le. A bankközi piacon a 15 legaktívabb szereplő együttes részesedése mindkét részpiacon 90 százalék feletti (lásd táblázatunkat). Ezen számok tükrében a magyar bankközi piac mindkét részpiacának koncentrációja összességében mérsékeltnek mondható - állapítja meg a szerző.



A fertőzés kockázata

A fő kérdés az, előfordulhat-e olyan szituáció, hogy egy bankcsőd esetén a csődbe jutott bank kiterjedt bankközi kapcsolatain keresztül más bankot is magával ránt. Ha nincs olyan bank, amely a kezdeti bankcsőd hatására bankközi kötelezettségének ne tudna eleget tenni, azaz nincs fertőzés, a folyamat véget is ér. Folyamatábránkon látható a fertőzés mechanizmusa.

Ha van fertőzés, azaz a kezdeti csőd következtében lesz újabb inszolvens bank (első körös fertőzés), ezen bank bankközi kötelezettségének szintén nem, vagy csak részben tesz eleget. Ha nincs további fertőzés, a folyamat szintén véget ér. Ha lesz újabb olyan bank, amely kielégítetlen bankközi követelése nagyobb, mint alapvető tőkéje, újabb csőd következik be (második körös fertőzés). Így lehetnek még újabb inszolvens bankok, amelyek szintén nem jutottak hozzá követeléseikhez (harmadik, negyedik stb. körös fertőzés). Az iteráció kezdődik elölről, és egészen addig tart, amíg a következő iterációban már nincs újabb inszolvens bank.

A kezdeti bankcsőd hatására újabb bankcsőd akkor következik be, ha egy bank által realizált hitelezési veszteség meghaladja tőkéjének nagyságát. A szerző ez alapján csaknem kétezer szimulációt futtatott le, 39 bank ötven napját vizsgálva, és megállapította, ezek során (igen szigorú feltételezések mellett is: százszázalékos veszteségráta) mindössze 11 bank első körös fertőzése (csődje) következett volna be, második körös fertőzés pedig egyáltalán nem.

Valamennyi szimulált csőd egy bankcsoporton belül következett be, vagyis anyabank-leánybank kapcsolaton keresztül terjedt a fertőzés.

A szerző azt is megvizsgálta, hogy milyen rendszerkockázati hatása van, ha egy bank egy másik bank csődjének következtében tőkéjének akkora hányadát veszti el, hogy a fizetőképességi mutatója négy százalék alá csökken. Ez pár bank esetén az előző forgatókönyvnél kedvezőbb helyzetet eredményez, mivel korrigált alapvető tőkéjük kisebb volt, mint a korrigált szavatolótőke és a kockázatok fedezéséhez minimálisan szükséges tőke felének különbsége. A bankok többségénél azonban a veszteségek fedezésére maximálisan rendelkezésre álló tőke nagysága csökken, bankrendszeri szinten átlagosan 30 százalékkal. Az 1950 szcenárióból 51-szer, azaz az esetek 2,6 százalékában következik be az első körben fertőzés. A második körben egyik esetben sincs újabb fertőzés. Itt is jellemző az anya-leány vonalon történő továbbterjedés: 43 első körös fertőzés annak tudható be, hogy egy anyabank csődje továbbterjedt a csoporthoz tartozó leánybankra is. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy a valóságban egy bank csődje nem egy hirtelen bekövetkező, nem várt esemény, hanem sokkal inkább egy folyamat eredménye (így a többi banknak van esélye arra, hogy bankközi kitettségét a csőd szélén álló bankkal szemben részben leépítse), akkor a fenti 51 fertőzéses esetből kilenc marad.



Összegzés

A fertőzés valószínűsége és súlyossága meglehetősen országspecifikus, hiszen nagyban függ a bankközi piac volumenétől, illetve struktúrájától. Magyarországon a dominóhatás mind abszolút, mind relatív értelemben még a meglehetősen szélsőséges esetekben is korlátozott - állapítja meg Lublóy Ágnes. Ez főként azzal magyarázható, hogy a hazai bankok bankközi kitettségei meglehetősen alacsonyak, mind a bankrendszer mérlegfőösszegéhez, mind a bankrendszer alapvető tőkéjéhez képest.

A magyar bankközi piac nem teljes, kapcsolódási szintje leginkább közepes, a koncentrációja mérsékelt. Magyarországon az öt legnagyobb bank a mérlegfőösszeg 55 százalékával rendelkezik, a bankközi ügyletek ötöde bonyolódik le közöttük, illetve a bankközi piacon az ügyletek közel 70 százalékában vesznek részt mint partner. A fenti tények együttes eredőjeként - alapvető tőkéhez képesti alacsony állományok, relatíve kevésbé koncentrált bankközi piac - nem meglepő a hazai dominóhatás korlátozott mértéke. Nemcsak a fertőzés bekövetkezésének valószínűsége alacsony, hanem annak súlyossága is. Angol terminológiával élve a magyarországi bankközi piacon keresztüli fertőzés a low probability - low impact (alacsony valószínűség - kis kihatás) jellemzőkkel írható le.

Ugyanakkor Magyarországnak az Európai Monetáris Unióhoz való csatlakozása kapcsán a bankközi piac szerepének további növekedése várható, hiszen a bankok már nem csak a magyar bankoktól vehetnek majd fel a hazai fizetőeszközben denominált hitelt. Ez megnöveli a külföldről importált fertőzés valószínűségét - teszi hozzá a szerző.