Szótár

Inflációs mérőszámok

A gazdaságban zajló tartós árszínvonal-emelkedést, a pénz vásárlóerejének romlását több mutatóval is megpróbálja kifejezni a statisztika. Ezek eltérő módszertannal és más-más megfontolások alapján készülnek, de mindegyik alkalmazható az árfolyamatok bizonyos elemeinek megragadására. Ezek közül van olyan, mely a teljeskörűségre törekedik (fogyasztóiár-index, GDP-deflátor), van amelyiket a nemzetközi összehasonlíthatóság hívott életre (harmonizált fogyasztóiár-index), és vannak olyanok, melyek bizonyos sajátosságokra koncentrálnak (maginfláció, termelőiár-indexek).

Fogyasztóiár-index

A hivatalos inflációs mérőszám a fogyasztói árindex, mely széles körben végzett árfelírás eredményeképpen születik. A Központi Statisztikai Hivatal például 1100, a fogyasztásban fontos szerepet betöltő javak áralakulását követi figyelemmel, amelyek lehetőség szerint hosszú időn át képviselik a fogyasztás különböző területeit. Évente legfeljebb néhány új termékkel bővül, 2000-ben a mobiltelefon és a személyi számítógép, 2001-ben a biztosítás, 2002-ben a kábeltelevízió-előfizetés került be új reprezentánsként a fogyasztóiárindex-számításba.

Harmonizált fogyasztóiár-index

A harmonizált fogyasztóiár-index (HICP) számításának célja az Európai Unió tagországaiban a nemzetközi összehasonlítás biztosítása. A számítás módszertana alig tér el a hagyományos fogyasztóiár-indextől, ezért a két mutató számszerűen is szinte megegyezik. A 0,1-0,2 százalékpontos különbségeket főként az magyarázza, hogy a HICP esetén a fogyasztói kosárban részt vevő termékeket úgy súlyozzák, hogy figyelembe veszik a külföldiek magyarországi fogyasztását is. A két mutató lefedettsége is különböző, a harmonizált index nem tartalmazza az úgynevezett imputált lakbér, illetve a szerencsejátékok áralakulását.

Maginfláció

A fogyasztóiár-indexet érő egyik kritika az, hogy olyan árváltozást is inflációként tüntet fel, amely valójában egyszeri sokknak tekinthető, vagyis összemossa a tartós és ideiglenes hatásokat. Többek között ez hívta életre a maginflációs mutatót, mely figyelmen kívül hagyja az olyan termékeket, amelyek jellemzően érzékenyek a különböző sokkokra. A maginflációs mutató gyakran úgy készül, hogy elsősorban a monetáris politika által befolyásolható elemeket tartja benn a megfigyelési körben. Magyarországon például kimaradnak a kosárból többek között a feldolgozatlan élelmiszerek, egyéb idényáras termékek, háztartási energia és járműüzemanyag, tb által támogatott gyógyszerek, hatósági áras szolgáltatások, 2003-tól pedig nem tartalmaz néhány feldolgozott élelmiszert sem. A maginfláció lefedettsége így a lakossági fogyasztást tekintve 65,8 százalékos.

Változatlan adótartalmú árindex

A termékeket és szolgáltatásokat terhelő fontosabb indirekt adók (áfa, jövedéki adó, fogyasztási adó, regisztrációs adó) változásának hatását szűri ki a fogyasztóiár-indexből. A mutató arra a kérdésre ad választ, hogy a megfigyelési (tárgy-) időszakban mekkora lenne az árindex, ha még mindig a bázisidőszakban érvényes adótörvények lennének hatályban. A változatlan adótartalmú árindex számításának célja, hogy a fogyasztói árak alakulásán belül elkülöníthető legyen az adóváltozások hatása. Magyarországon tavaly a jelentős adóváltozások miatt kiemelt figyelem irányult erre a mutatóra.

Termelőiár-indexek

Az ipari és a mezőgazdasági termelőiár-indexek alapvetően más megfigyelési körben készülnek, mint a fogyasztási szerkezeten alapuló mutatók. Nem a végső értékesítésben, hanem a nagykereskedelemben, a termelői szinten megfigyelhető ármozgásokat követik nyomon. Ennek van némi előre jelző hatása a fő inflációs mérőszámot tekintve, bár az átgyűrűzés a legtöbb területen olyan gyors (akár egy hónapnál rövidebb), hogy jelentősége ebből a szempontból kicsi. A mezőgazdaságiár-index segítségével számolja a KSH az agrárollót, vagyis a költség- és bevételi oldali árváltozások jövedelemre gyakorolt hatását.

GDP-deflátor

A GDP-deflátor a bruttó hazai termék szerkezetének megfelelően készül, így a fogyasztóiár-indexszel szemben nem csupán a fogyasztási, hanem a beruházási és az exportértékesítésre szánt javak árváltozását is magában foglalja, ám az importfogyasztást nem.