Diplomáciai alkuk a paktumlazítás hátterében
Igazából, mióta csak felszállt a fehér füst vasárnap késő este Brüsszelben, mindenki azt nyomozza, hogyan tudtak néhány órás találkozó alatt egyetértésre jutni hónapok óta szemben álló vélemények, amelyek közül némelyik még reggel is konokul elutasító volt. Tárgyi bizonyítékok persze nincsenek. Értesülésfoszlányok segíthetnek csak abban, hogy bizonyos tendenciák bemérhetők legyenek.
Illetve néhány tény mindenképpen említhető. Ilyen mindenekelőtt az események főszereplőjének, Jean-Claude Junckernek az a - január óta hangoztatott - hitvallása, hogy a költségvetési vita lezárásához az egyik kulcsot a stabilitási paktum rendezése jelenti. Nem újdonság az sem, hogy a luxemburgi kormányfő ehhez nem a követelményszintek megváltoztatásával, hanem az esetleges vétségre válaszul születő intézkedések rugalmasabbá tételével gondolt mindig is eljutni. (Stabilitásra is szükség van, de rugalmasságra is - szögezte le már januári, európai parlamenti beszédében.) Az események hátteréhez tartozik továbbá, hogy miközben a különböző illetékes fórumokon az egyes ügyeket illemtudóan külön kezelik, a magas szintű kétoldalú egyeztetések során a csomagszemlélet már nagyon is jelen van.
Fontos előzmény végül, hogy a német újraegyesítési költségeket elismertetni akaró berlini álláspont néhány hete látványosan "átállt" a franciák oldalára a szolgáltatási irányelvtervezet támadásában, miközben a költségvetési vitában hűségesen kitartott a "hatok bandájának" többi tagja mellett - jóllehet, a stabilitási vitában már nagyon is külön oldalakon cövekelt le a holland-osztrák és a német-francia páros.
Mindezek után jutunk el tehát a vasárnapi találkozóhoz, amelyről közismert volt, hogy ha ezúttal is egyezség híján zárul, akkor a paktumtéma minden bizonnyal ellopja majd a kedd-szerdai csúcs idejének jó részét, és még a légkört is alaposan megmérgezheti. Amit magáról az ülésről tudni lehet, hogy szombaton a két szélsőséget képviselő német és osztrák kancellár találkozója vezette be, míg a vasárnapi első felvonást - az eurócsoporthoz tartozó országok pénzügyminisztereinek találkozóját - figyelemre méltó módon egészítette ki a levezető elnök, Jean-Claude Juncker telefonbeszélgetése Gerhard Schröder német kancellárral és Jacques Chirac francia elnökkel. Ténykérdés végül, hogy azt a szövegezési formulát, amelyet a német újraegyesítési költségek elnézőbb kezelése kapcsán a miniszterek elfogadtak - kiszélesítve az értelmezést általában Európa újraegyesítésére - éppen a francia delegáció javasolta.
Innentől kezdve az első- és másodkézből tájékozódó források véleménye részben eltér, részben egybevág. Azzal mindenki egyetért, hogy természetesen nem volt szó olyan formális "üzletkötésről", hogy ha ti tesztek valamit a stabilitási paktum kapcsán, akkor mi is készek vagyunk meglépni valamit például a szolgáltatási irányelv vagy a büdzsé kapcsán. Kimondva nem volt: de a kétoldalú egyeztetésekbe beleértve - jó eséllyel - igen.
Középpontjában azzal a hallgatólagos egyetértéssel, hogy ha Berlin megkapja (akár becsomagolva) az "újraegyesítési engedményt", akkor kész támogatni a júniusi egyezséget a költségvetés kapcsán. Mérvadó források még azt is tudni vélik, hogy a kuliszszák mögött már a lehetséges majdani alku lehetséges határa is megfogalmazódott Berlinben: a GNI 1,05 százalékában maximálva azt a végső büdzséplafont, ameddig a német kormány még kész elmenni. Mindezt immár a francia diplomácia támogatni tudja - ennek jele volt az említett kompromisszumos fogalmazási formula -, ha a német kormány az eddigiek szerint kitart a szolgáltatási irányelv háttérbe szorítása és lehetőség szerinti semlegesítése mellett.
Azzal azután, hogy elfogadható verzió került asztalra az egyik legvitatottabb pont kapcsán - mely kellően megengedő - egyúttal megnyílt az út az előtt is, hogy ki-ki komótosan mellé rakja a maga kedvencét is. Így került vissza végül - egy korábbi luxemburgi "listáról" már helyenként ismert módon - több olyan "méltányos mérlegelésre" számot tartható tétel is, mint a kutatás-fejlesztés (ezúttal főként brit részről proponálták), vagy a magyar politikának oly kedves nyugdíjreform-könnyítés. Igazából csak a zsilipet kellett tudni felhúzni. Utána már folyt magától - jegyezte meg egy EU-forrás. Mindez lehetővé tette azt, hogy a vasárnapi maratoni ülés utolsó fordulója - immár huszonötös körben - alig tartott másfél órát.
A stabilitási paktum rejtélye megoldódott. Kérdés, hogy hatása kitart-e a júniusi alkuk leendő megkötéséig is.
