A tizenkét milliónyi kényszermunkás fele gyermek

Legalább 12 millió ember dolgozik kényszermunkásként világszerte az ILO, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet ma megjelent, kényszermunkáról szóló jelentése szerint. ILO főigazgatója, Juan Somavia társadalmi bűnnek nevezte a kényszermunkát, amelynek nincs helye a modern világban. Az új jelentés címe "Globális összefogás a kényszermunka ellen". Közel 10 millió embert zsákmányolnak ki kényszermunkában a magán szektorban. Mindebből feltehetőleg 2,4 millió egyben az emberkereskedelem áldozata is.

A jelentés közzéteszi az első becslést is az emberkereskedelemből származó haszonról: 32 milliárd dollár évente, vagyis 13.000 dollár haszon származik minden egyes kényszermunkás kizsákmányolásából.

"A kényszermunka a globalizáció árnyoldalát képviseli, megfosztja az embereket alapvető jogaiktól és méltóságuktól", véli Somavia. ?Ahhoz, hogy megvalósítsuk az igazságos globalizáció és méltányos munkát mindenkinek célkitűzéseit, elengedhetetlen, hogy eltöröljük a kényszermunkát. "

A kiadvány aláhúzza, hogy a kényszermunka a világméretű probléma, amely minden régióban s mindenfajta gazdaság jelen van. 9,5 millió kényszermunkás dolgozik Ázsiában, ahol a legsúlyosabb a helyzet, 1,3 millióan Latin Amerikában ill. a Karib térségben, 660 ezren a szubszaharai Afrikában, 260 ezren a Közel-Keleten és Észak-Afrikában, 360 ezren a fejlett ipari országokban, 210 ezren pedig az átmeneti gazdaságokban estek a kényszermunka áldozataivá.

A kényszermunka többé-kevésbé megoszlik a nemek közt olyan ágazatokban, mint a mezőgazdaság, az építőipar, a téglagyártás vagy az illegális gyárak. A kényszerítésen alapuló kereskedelmi célú szexuális kizsákmányolás áldozatai azonban túlnyomórészt nők és lánygyerekek. Ráadásul a 18 év alatti gyerekek fokozottan veszélyeztetettek, a kényszermunka összes áldozatának 40 - 50 százalékát teszik ki.

Hozzávetőleg a kényszermunkások egyötöde egyben az emberkereskedelem áldozata is, vannak azonban fontos regionális különbségek. Ázsiában, Latin-Amerikában és a szubszaharai Afrikában az emberkereskedelemmel összefüggésben kényszermunkássá vált emberek száma kevesebb mint 20 százalékát teszi ki az összes kényszermunkás számának. A fejlett, az átmeneti, a közel-keleti, valamint az észak-afrikai országokban ez az arány több mint 75 százalék.

A kényszermunka még most is leginkább a fejlődő országokban található meg, ahol a régi rabszolgaság néha új formákban jelenik meg, például a feketegazdaságban. A kölcsöntartozás fejében történő kényszermunka gyakran sújtja a kisebbségeket, köztük bennszülötteket, akik régóta áldozatai a munkaerőpiaci diszkriminációnak, amely a szegénység ördögi körébe zárja őket, s ahonnan egyre nehezebb kiszakadniuk. Sok áldozat dolgozik távoli, elzárt helyeken, ahová a munkaügyi ellenőrök nehezen jutnak el.

A jelentés új megvilágításba helyezi a migráns munkavállalókat érintő kényszermunkát, amely főleg az illegális bevándorlókat sújtja gazdag és szegény célországokban egyaránt. Az olyan munkaerőpiaci helyzeteket is elemzi a jelentés, ahol a kényszermunka kialakulhat: ott, ahol nem megfelelő a munkaerőközvetítő cégek és az alvállalkozók kontrollja és gyenge a munkaügyi ellenőrzés.

A kényszerítés új formáinak kialakulása napjaink globalizált gazdaságában néhány kényes politikai kérdést is felvet. A versenyképesség megőrzése és a gyártási költségek csökkentése érdekében például erős a nyomás a munkaerőpiaci szabályozás liberalizálására.

"Ma is égető szükség van hatékony stratégiák kidolgozására a kényszermunka ellen. Ez egyszerre igényel hatékony igazságszolgáltatást és a kényszermunka strukturális gyökereinek feltárását, legyen az ez elavult mezőgazdasági rendszerben vagy a rosszul funkcionáló munkaerőpiacban" - mondta Somavia. (VG)