Egészséges európai adóverseny
Jót tesz a nyugat-európai gazdaságok versenyképességének az a kihívás, amely elé a közép-európai országok költségelőnye állítja őket. A régi EU-tagoknak sem a termelés áthelyezésétől, sem az adóversenytől nem kell félniük; számukra a kiutat a csúcstechnológiai iparágak és a szolgáltatások fejlesztése jelenti. Ehhez pedig a közép-európai országok által támasztott - német és francia politikai körökben gyakran támadott - adóverseny kifejezetten egészséges ösztönzőként szolgál; annak nyomán nemcsak az állam újraelosztó szerepe csökken, de a nyomás a privatizáció felgyorsulásához is hozzájárul - vélekedett Roland Berger, a müncheni Roland Berger Strategy Consultants felügyelőbizottságának elnöke egy tegnapi sajtóbeszélgetésen.
Európa versenyképességét elemezve Berger utalt rá, hogy míg az öreg kontinens régi típusú ipari hatalomnak tekinthető, addig a csúcstechnológia és a szolgáltatások területén egyértelműen az Egyesült Államoké a vezető szerep. Arra is felhívta azonban a figyelmet, hogy a globális exportból 10 százalékkal részesedő Kína kivitelében is immár 80 százalékos súlyt képviselnek a high-tech termékek. A kínai vállalatok - amelyek külföldi tőkebefektetései megháromszorozódtak az elmúlt négy évben - a nyugati márkák, elosztási láncok és technológiák megvásárlásával terjeszkednek, míg a gyártást belföldön szervezik meg. Berger óvott azonban a technológiaátadástól, mert a szellemi tulajdonjogok védelme Kínában igencsak sok kívánnivalót hagy maga után.
Bár a szakember szerint a kínai gazdaság még az évtized vége előtt beéri Nagy-Britanniát és Németországot, 2020-ig Japánt, 2040-re pedig az Egyesült Államokat, közvetlen versenyt a közép-európai térséggel szemben nem támaszt. Ezt azzal magyarázta, hogy Kína fő exportpiaca nem Európa, hanem Japán és az Egyesült Államok. A kínai-amerikai kereskedelmi kapcsolatokról szólva Berger őszintétlennek nevezte a jüan árfolyamával kapcsolatos washingtoni panaszokat: az Egyesült Államokba Kínából többnyire amerikai tulajdonú cégek szállítanak, akiknek jó a gyenge jüan, az olcsó import pedig alacsonyan tartja az inflációt.
