Egyre több a repülő főnök
Az amerikai (virginiai központú) tanácsadó cég szerint az irányzat azt jelzi, hogy az üzleti világban a hatalomgyakorlás fokozottabban eltolódik a felügyelőbizottságok, illetve a tulajdonosok - ez utóbbiakon belül pedig a zárt magántársaságok (private equity companies) és a hedge alapok - javára.
A cégvezető vagy az igazgatótanács eredményeinek megítélésénél minden korábbinál nagyobb szerepre tett szert az osztalékok és profitok mértéke, illetve a részvényárfolyam alakulása. Ilyen alapon kimutatott, elégtelen teljesítmény miatt különösen nagy arányban bocsátottak el vezetőket Európában, ahol a tavaly kirúgott igazgatók átlagos hivatali ideje alig 2,5 év volt, szemben az öt évet valamivel meghaladó amerikai időtartammal. Az adott sorrend szerint egyébként Európát a - Japán nélkül vett - ázsiai térség követte, majd következett az USA, végül Japán. Az idézett tanácsadó cég szerint az elégtelen teljesítmény mellett még további elbocsátási ok volt a megbízás lejárta vagy az érintett személy elhalálozása, illetve a vállalati fúzió vagy cégátvétel, amikor az alárendelt helyzetben lévő vállalat menedzsergárdáját általában szélnek eresztették.
A Booz Allen Hamilton jelentéséből a Financial Times Deutschland azt emeli ki, hogy sehol sem volt olyan nagyarányú tavaly a cégvezetők elbocsátása, mint Németországban, ahol az érintettek nem kevesebb, mint 20 százalékának mondtak fel. Ezzel a német igazgatók egymás után másodszor vitték el a negatív rekordot. A leglátványosabb bukottak között ott van az Infineon félvezetőgyártó vezetője, Ulrich Schumacher, továbbá az amerikaiak közül Harry Stonecipher, a Boeing, Carly Fiorina, a Hewlett- Packard, Michael Eisner, a Disney, Franklin Raines, a Fannie Mae vezetője, továbbá az eladások növelésére képtelen Coca-Cola vezérigazgató, Douglas Daft. Ugyancsak nagyot bukott Richard Shirrefs, a Eurotunnel vezetője, akit az egész vezérkarával együtt küldtek el, miután az általuk menedzselt csatornaalagút befektetői elveszítették az eredeti érték 90 százalékát.
