Változó orosz adószabályok

Az orosz parlament által második olvasatban is elfogadott tervezet egyik legfontosabb célja annak biztosítása, hogy a vállalati átszervezések adózási szempontból se nyereséggel, se veszteséggel ne járjanak. Ennek megfelelően a javaslat rögzíti, hogy fúziók esetén az összeolvadó vállalatok részvényei a nyereségadó szempontjából ugyanannyit érnek, mint azok, amelyeket a tulajdonosok a fennmaradó cégben a régiek helyett megkapnak. A fennmaradó vállalat ráadásul nem növelheti adóalapját annak érdekében, hogy a birtokába került vagyontárgyak amortizációja ürügyén adóengedményt vehessen igénybe. A veszteségek átvitelének lehetőségét a fúziók során viszont a parlament (az eredeti indítvány rendelkezésével szemben) megadta - írja a St. Petersburg Times.

A tervezet a vállalat jegyzett tőkéjéhez adott természetbeni hozzájárulást a cég és a beruházó szempontjából egyaránt adómentesnek nyilvánítja. A vállalat nem módosíthatja viszont a hozzájárulás adóértékét, azt a beruházó könyveiben szereplő értéken kell átvezetni (ennek például az értékcsökkenési leírás kiszámításánál van jelentősége). Ez a kikötés annak a gyakorlatnak kíván véget vetni, hogy miközben a külföldi befektetők a nem pénzbeli hozzájárulások révén vám- és áfakedvezményekhez jutnak, addig a befektetések célpontját jelentő vállalatok az adóérték megváltoztatásával további könnyítéseket vesznek igénybe.

A javaslat mindemellett pontot tenne annak a régóta húzódó vitának a végére, hogy ki jogosult adókedvezményre a lízingelt vagyontárgy (többnyire ingatlan) fejlesztése esetén. A tervezet szerint a tulajdonos beleegyezésével a lízingbe vevő által végrehajtott tőkebefektetés után járó kedvezményre a lízing ideje alatt az utóbbi lenne jogosult; a tulajdonos csak abban az esetben, ha a költségeket megtéríti. A tőkebefektetésekre vonatkozó általános szabály egyébként az lenne, hogy a fejlesztés költségei az eredeti érték legfeljebb tíz százaléka erejéig számolhatók el adókedvezményként.

További fontos változást jelent a tervezet azon eleme, amely 2006-ra már az adóalap 50 százalékáig teszi lehetővé a veszteségek átvitelét egyik évről a másikra, a jelenlegi 30 százalékkal szemben.