Fontos az átláthatóság
Ha az európai közösség egységes belső piaca adta lehetőséget a pénzügyi szolgáltatók valóban elkezdik kihasználni, a verseny kulcskérdése az lesz: mennyire érthető és átlátható árazású egy pénzügyi termék. A komplikált termékek, az érthetetlen, bújtatott díjakat érvényesítő szolgáltatók lemaradnak, mert a fogyasztót egyre inkább az érdekli, mennyit fizet és mit kap cserébe. Aki egyszerű, áttekinthető és szigorúan szolgáltatás alapú árakat tud az ügyfeleknek mutatni, az boldogul, így a magyar pénzügyitermék-tájékoztatás rendszere sem kerülheti el a sorsát - írják összeállításukban a Magyar Nemzeti Bank és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének szakértői.
A vásárlói árérzékenység mértékét az a fogyasztó példázza, aki három-négy áruházi katalógussal a kezében megy vásárolni, és ha már kocsiba ül, azt az áruházat keresi fel, ahol az adott termék a legolcsóbb. Ha a fogyasztó pénzügyi terméket akar választani, sokkal nehezebb helyzetben van. Legyen betét, hitel, bankszámla, -kártya, befektetés vagy biztosítás, ember legyen a talpán, aki első pillantásra fel tudja mérni, mit kap, és az valójában mennyibe kerül, mert egyfelől a pénzügyi termékek árazása jóval összetettebb, mint más szolgáltatásoké, másfelől nincsenek pénzügyitermék-katalógusok. Vannak persze közérdekű pénzügyi honlapok, és az újságokban is megjelennek időnként összehasonlító ismertetések, utóbbiak azonban időszakosak, előbbiekhez pedig számítógép és internetkapcsolat meg persze némi számítógépes jártasság szükséges.
Többek között a PSZÁF honlapján is találhatók termék-összehasonlító táblázatok, amelyek egyre növekvő látogatottságot produkálnak. Ezek nemcsak az ügyfelek körében népszerűek, hanem maguk a pénzügyi szervezetek is szívesen használják saját termékeik bemutatására és piaci versenytársaik figyelemmel kísérésére. Ugyanakkor a fogyasztók egyre szaporodó visszajelzései alapján a PSZÁF két problémával szembesült:
- a felügyeleti honlap korlátozott elérhetősége nem teszi lehetővé, hogy a pénzügyi termék öszszehasonlítása a bankok ügyfeleinek széles körében ismertté váljék, mivel a magyarországi internetpenetráció nem növekszik a kívánt mértékben;
- a terméktáblák jelenlegi rendszere túlságosan részletezett, és az átlagember számára nehezen áttekinthető, statikus szerkezete és terjedelme nehézkessé teszi a különböző bankok szolgáltatásainak összevetését.
Éppen ezért a felügyelet - részben külföldi tapasztalatok alapján - a hazai terméktájékoztatás rendszerében újdonságnak számító gyakorlatot kíván bevezetni.
A módszer a hiteltermékek területén alkalmazott teljes hiteldíjmutatóra emlékeztet, eredménye azonban sokkal gyakorlatiasabb, és átláthatóbb összehasonlítást enged a bankügyfelek számára. Lényege azon a felismerésen alapul, hogy a fogyasztói szokások bizonyos határok között a pénzügyi szolgáltatások területén is modellezhetők, vagyis azonosíthatók a tipikus banki fogyasztói szokások. Ezekhez a banki fogyasztási mintákhoz meghatározott típusú és mennyiségű szolgáltatások és tranzakciók rendelhetők, amelyek ismeretében a szolgáltatási díjak alapján könynyen kiszámítható, hogy egy adott ügyfél számára melyik bank igénybevétele mennyibe kerülne, amely a fogyasztói döntés egyik legfontosabb szempontja. (A tipikus fogyasztási mintákhoz rendelhető mintaügyfeleket mutatja ábránk.)
Természetesen ezek az információk szükségszerű leegyszerűsítéseket tartalmaznak, ezekre az ügyfelek figyelmét nyomatékosan fel kell hívni. A modell természetesen még tovább fejleszthető, mégpedig úgy, hogy az minél pontosabban az egyes számlatulajdonosok egyéni szokásainak és követelményeinek - egyedi fogyasztói profiljának - feleljen meg. Ezen igény kielégítésére fog szolgálni a díjkalkulátor, amelynek segítségével az érdeklődő nem a megadott fogyasztási minták között kell hogy válaszszon, hanem saját bankolási szokásainak megfelelően adhatná meg az egyes szolgáltatások igénybevételére vonatkozó adatokat, amelyekből a kalkulátor előállítaná az egyes bankok által felszámított költségeket és díjakat.
