Az óvatos árfolyamreform után
Elemzők szerint messzemenő és jelentős részben kiszámíthatatlan következményekkel jár a kínai kormányzat júliusi döntése, amelynek értelmében megtették az első lépést a nemzeti valuta felértékelésére. Az árfolyamrendszer lazítására még 2001-ben, a WTO-csatlakozás kapcsán vállalt kötelezettséget az ázsiai óriás, ám a tényleges lépés egészen mostanáig váratott magára. A mesterségesen alulértékelt jüan miatt szenvedő külkereskedelmi partnerek sokáig hasztalan próbáltak nyomást gyakorolni Pekingre annak érdekében, hogy engedje el a gyeplőt.
A most elrendelt felértékelés mértéke ugyan jócskán elmaradt az Egyesült Államok által szorgalmazott, legalább tízszázalékos mértéktől, ám az új árfolyamrendszert úgy is fel lehet fogni, mint amely egyfajta menedzselt csúszó leértékeléshez teremt kereteket. A Peking által választott liberalizációs megoldás azért olyan óvatos, hogy elejét vegye a gyors és nagyarányú árfolyammozgásoknak, mivel ezeket az ország gyenge, a piacgazdasági viszonyoktól még nagyon távol lévő pénzügyi szektora egyszerűen nem bírná ki. Elemzők mindenesetre biztosra veszik, hogy a felértékelődés hatására csökkenni fog Kínában az inflációs nyomás, és így enyhülhet az utóbbi években tapasztalt konjunkturális túlfűtöttség. Ismeretes, hogy Peking tavaly ősztől számos intézkedéssel igyekezett gátat vetni a gazdaság túlpörgésének. Valamelyest csökkenhet a kínai export dinamikája is, bár a "világ műhelyének" szerepét aligha veszíti el az ázsiai ország.
A nemzetközi pénzügyi rendszerben ennél is nagyobb horderejű változásokat indukálhat a reform. A jüan árfolyamának lebegtetése ugyanis szükségtelenné teszi azokat a valutapiaci intervenciókat, amelyek mindeddig jelentős keresletet teremtettek az amerikai állampapírok és a dollár iránt (érdemes felidézni, hogy mostanra 711 milliárd dolláros tartalékot halmozott fel Peking). Márpedig ha a kínai jegybank visszavonul a nemzetközi piacról, akkor az elkerülhetetlenül a dollár gyengülését és az amerikai kamatszint emelkedését vonja maga után. A dollár gyengülése, az euró erősödése az öreg kontinens felé irányíthatja a tőkét, és ez a kelet-közép-európai térségnek is hasznot hozhat. Másfelől az amerikai - és ennek tovagyűrűzéseként a globális - kamatszint emelkedése komolyan megkérdőjelezné a jelenlegi, igen magas kötvény-, részvény- és ingatlanárakat.
Egyelőre mindenki a jüan további felértékelődésére számít, ám egyes szakértők szerint hoszszabb távon a tőke majd ki akar jutni az országból, és akkor Peking óriási áldozatok árán sem lenne képes a kötött árfolyamot fenntartani.
