Befektetési kockázatok
Kína immár nemcsak a verhetetlenül alacsony árakon kínált tömegtermékeivel van jelen az Egyesült Államok piacán, vállalatai egyre nagyobb számban tekintenek a tőke forrásaként az amerikai értéktőzsdékre. A törekvés mögött - részint az amerikai kisbefektetőkre, részint a szövetségi állam biztonságára - leselkedő kockázatokkal a minap egy kongresszusi bizottság is foglalkozott.
A kínai cégek tervezett - összesen mintegy 15 milliárd dollárosra becsült - amerikai tőzsdei bevezetését az amerikai hatóságok több oknál fogva is gyanúsnak tartják. Egyrészt tisztában vannak azzal, hogy az ázsiai ország valójában nem szenved tőkehiánytól: részint helyben rendelkezésre áll elég felhalmozott forrás, emellett a végeláthatatlan boom érzete önmagában is vonzza a tőkét az egész világról. Vállalatok tőzsdei bevezetése céljára egyébként is ott lenne Hongkong, Tokió vagy Frankfurt, ahol az előírások még mindig jóval enyhébbek, mint azok, amelyeket az emlékezetes Enron-botrány nyomán az USA-ban a különlegesen szigorú Sarbanes-Oxley-törvény keretében foglaltak össze. Washington gyanúját az is táplálja, hogy zömében állami vállalatok szeretnének megjelenni a New York-i értéktőzsdén.
A minapi meghallgatás lényege az egyik szervező szerint abban állt, hogy mindenáron meg kell előzni egy újabb befektetési buborék - egy "China bubble" - kialakulását, mint amilyen az évtized elején, az amerikai "dotkom forradalom" kifulladása után pukkadt ki. A meghívott előadók abban egyetértettek, hogy az amerikai tőzsdékre törekvő cégek - főleg a bankok - gazdálkodása távolról sem eléggé átlátható, nem világos a tulajdonosi és az alá-fölé rendeltségi struktúrájuk, és a kihelyezett hiteleik minősége is kétes, csakúgy, mint a náluk alkalmazott vezetési módszer. A hitelminősítők szerint a nemzetközi piacokon jelen lévő bankok átlagos besorolása a C plusz kategória körül ingadozik, ezzel szemben a kínai hitelintézmények közül egyik minősítése sem éri el a C mínusz fokozatot. A Kínai Építési Bank minősítése mindössze E plusz, és ez nem különösebben jó ajánlólevél - hangzott az egyik értékelés az amerikai kongresszusi meghallgatáson.
Egy további súlyos fenntartás szerint a kínai állami bankok gazdálkodását korántsem a szokványos üzleti - hanem sokkal inkább politikai - szempontok határozzák meg. Ennek része az, hogy gyakorta folyósítanak különlegesen kedvező kamatozású - gyakorlatilag szubvencionált - hiteleket, egy-egy a kormány számára fontos beruházáshoz. Amerikai elemzők csak az utóbbi időben vélnek olyan jeleket felfedezni, hogy a bankvezetők nem politikai káderek, hanem üzletemberek módjára kezdenek viselkedni.
