Egyezségre jutni peren kívül
Mit értünk gazdasági mediáció alatt?
Erősen általánosítva a mediáció egy peren kívüli eljárás a kölcsönös megegyezés érdekében. A felek a megoldás érdekében saját döntéseikkel alakítják ki a testreszabott megoldásokat. Ehhez egy semleges harmadik féltől, a mediátortól kapnak támogatást, aki a megfelelő tárgyalási technikákkal segíti a felek álláspontjainak kölcsönös megértését, és megkísérli a vitás kérdések tisztázását. A jogi tényezők mellett ebben a vállalatvezetési és érzelmi szempontok is megjelenhetnek. Az eredmény elfogadottsága a mediáció esetében éppen a közös kidolgozás miatt gyakran magasabb, a más típusú eljárásokhoz viszonyítva.
Mióta létezik a gazdasági mediáció?
Eredetileg családjogi viták eldöntésére vették igénybe a mediációt, amíg a hetvenes években az Egyesült Államokban felmerült a gondolat, hogy a gazdasági életben is alkalmazhatják. Ennek okát részben az egyesült államokbeli jogrend igénybevételével járó jelentős költségekben találjuk meg. A békés megegyezés módszere Észak-Amerikában ma már bevett megoldás, és az eljárásmód előnyei is kézenfekvők: a mediátor az éppen megmerevedett álláspontot képviselő feleket képes rávenni arra, hogy egyáltalán szóba álljanak egymással, ráadásul egy ügyet legkésőbb két-három nap alatt meg lehet oldani. További előnye az erőforrások kímélése, a vállalat arculatának sérülése elleni védelem, valamint a titoktartás.
Tud erre példát mondani?
Egy klasszikus esetben két vállalat között egy márkajogot biztosító licencszerződés volt érvényben, amelyet mindkét fél felmondott a másik állítólagos szerződésszegése miatt. A kétnapos mediáció révén sikerült megegyezésre jutni. Egy másik esetben két mediátor tudta megmenteni egy vállalatnál a munkahelyi légkört, amelyet már évek óta terheltek a dolgozók közötti viták, amit nem csupán az érintettek, hanem a termelékenység is megszenvedett. A résztvevőkben csak az ötnapos intenzív megbeszélések alapján tudatosult, hogy milyen igényeik és álláspontjaik vannak a kollégáiknak. A közösen kialakított magatartási szabályok kitűzésével ismét normálisan tudnak bánni és dolgozni egymással.
Nemzetközi viszonylatban mennyire veszik komolyan a mediációt?
Az Egyesült Államokban már hosszú ideje, és ez egyre inkább igaz Európára, sőt az Egyesült Királyságban a kilencvenes évek végétől egyenesen kötelező a mediátorok bevonása. A feleket a peres eljárás kezdeményezése előtt felszólítják arra, hogy a mediátor segítségével tegyenek komoly erőfeszítést a kölcsönös megegyezésre, és csak akkor kerülhet a vita a bírák elé, ha ez az út sikertelennek bizonyul. Ez a tendencia Németországban is megfigyelhető, például egy alsó-szászországi modellprojekt tanúsága szerint az esetek 80 százalékában vezet eredményre, ha a mediációval próbálkoznak. A kedvező tapasztalatok alapján több más német tartomány is felzárkózik, és a következő években feltétlenül a mediáció tovább terjedésére számítok Németországban.
És mi a helyzet Magyarországgal?
A European Code of Conduct for Mediators kiadásával az Európai Unió kitűzte a mediáció egységes szabványát, és ez kétségtelenül kihat mindazokra az országokra, amelyekben ez az eljárásmód eddig kevéssé fejlődött ki, mint például Magyarországon is. A mediátorképzést a legtöbb országban eddig nem követelték meg minden részletében. Magyarországon az egyetemi végzettség, valamint ötéves szakirányú tapasztalat a feltétele a mediátori tevékenység folytatásának.
Kinek szól a Budapesten kínált képzése?
A Német-Magyar Képző Központ mediátori képesítését a jogászok, vezetők, üzemi tanácsokban dolgozók és személyügyi felelősök egyaránt jól tudják hasznosítani. A képzés tartalmát tekintve többek között a konfliktuskezelésre, kockázatelemzésre, jogi kérdésekre, valamint a mediációhoz, vizualizáláshoz, az időgazdálkodáshoz kapcsolódó általános gyakorlatokra terjed ki.
