Intézményi problémák hátráltatják az eurózónát?
Amikor az Európai Bizottság visszatér a nyári szünetről, ismét kénytelen lesz szembenézni a gazdasági versenyképesség problémáival. Igaz, hogy az ambiciózus lisszaboni célok elérésében egy ideje már az európai döntéshozók sem igen bíznak, ám a brüsszeli retorikában továbbra is a versenyképesség javítása az egyik leggyakoribb kulcsszó. A tengerentúli versenytársaktól való lemaradás okaként elsősorban az európai gazdasági és társadalmi berendezkedés rugalmatlanságát, túlszabályozottságát és túlzott szociális érzékenységét szokták megjelölni a szakértők. Egyesek azonban úgy vélik, hogy a gazdaságpolitikai szerepek Brüsszel, Frankfurt és a nemzeti kormányok közötti rossz elosztása miatt bukdácsol az öreg kontinens.
Paul de Grauwe, a Leuveni Egyetem közgazdászprofesszora a Financial Timesban közölt írásában hangoztatja: tarthatatlan, hogy az euróövezet gazdaságpolitikájának irányítása olyan európai intézmények kezébe került, amelyek döntéseiért a nemzeti kormányok viselik a politikai felelősséget. Az EKB kizárólag az árstabilitás felett őrködik, és mintegy elefántcsonttoronyból szemléli a munkanélküliség csökkentését vagy a gazdasági növekedés felpörgetését célzó kormányzati erőfeszítéseket. Az Európai Bizottság pedig rendkívül szigorú fiskális politikát kér számon a tagországokon, miközben az ahhoz szükséges népszerűtlen intézkedésekért a kormányok tartják a hátukat.
Az árstabilitás, illetve a költségvetési egyensúly előtérbe helyezése Paul de Grauwe szerint az amerikai közgazdászok által kialakított neoliberális (vagy neoklasszikus) gazdaságfilozó-fiában gyökerezik. Miközben Európa ezen elmélet bűvöletében él, Washingtonban - paradox módon - ma is az európai eredetű keynesi filozófia érvényesül: ennek jegyében a monetáris hatóságnak és a kormányzatnak a kereslet befolyásolása révén is ki kell vennie részét a gazdaság stabilizálásából. A kutató szerint nehéz megmondani, melyik elmélet hatékonyabb hosszú távon; az azonban biztos, hogy Európában csak a döntéshozói jogosítványok és a politikai felelősség egy szintre való összpontosítása jelenthet megoldást a mai káoszra.
