Ipari élénkülés és dezinfláció az első fél évben

Az év elején meglehetősen rossz hangulatban voltak a gazdasági kilátásokat elemző szakértők. Az ipar télen látványosan veszített lendületéből, a nyugati konjunktúra gyengélkedése egyre nyilvánvalóbbá vált, a német Ifo-index negyedik hónapja tartó gyengülése a magyar exportértékesítési lehetőségekre is rossz fényt vetett, a belső kereslet jelentősebb élénkülésére sem lehetett számítani - nem látszott, milyen erő képes komolyabb impulzust gyakorolni a magyar növekedésre.

A hangulatváltásra igazából már az első negyedéves GDP-adatok is megadták az alapot, hiszen kiderült: a körülményekhez képest nem is rossz az első három hónap teljesítménye. A 3,5 százalékos bővülés ugyan lassulást jelent, de ennek mértéke nem jelentős, az Európai Unió 15 régi tagjával szemben fennálló ütemkülönbség nem csökkent. Ráadásul a gazdasági fejlődés fenntartható szerkezetű: a belső felhasználás dinamikája (bár kissé megugrott) nem haladta meg a bruttó hazai termék bővülését, így az export az importnál gyorsabb ütemben emelkedett. A beruházások élénkültek, s ez a jövőbeni növekedési kilátásokat illetően biztató. A nemzetgazdaság egésze e tekintetben 6,8 százalékkal szárnyalta túl az egy évvel ezelőtti kimagasló eredményt, s ez határozott fellendülést jelent a negyedik negyedévi megtorpanás után. (A húzóerőt az állami autópálya-építések jelentették, de a feldolgozóipar kapacitásbővítő tevékenysége is emelkedett némileg.)

A második negyedév összteljesítményéről még csupán az első gyorsbecslés áll rendelkezésre, ez éves alapon gyorsulást, 3,8-4,2 százalékos bővülést jelez. Az élénkülést termelési oldalról minden bizonnyal elsősorban a váratlanul megélénkülő ipari termelés és a tovább dinamizálódó építőipari teljesítmény indokolja. Az ipar márciusban ugrott meg látványosan, s a dinamika egész tavasszal kitartott, júniusban is csupán mérsékelt korrekció következett be. A konjunktúrakilátásokat némiképp átíró adatokra többféle magyarázat született, és igazából a mai napig nem tisztázott, hogy pontosan mi okozta a fellendülést. Feltehetően több tényező együttes hatásáról van szó.

Elképzelhető, hogy a korábban jó előrejelzőnek bizonyuló német konjunktúraindexek ezúttal megtréfáltak minket, és a ténylegesnél jobban elhúzódó és mélyebb nemzetközi dekonjunktúrát mutattak. Ezt a magyarázatot erősíti, hogy a legmegbízhatóbb európai konjunktúramutató, az Ifo-index nyáron újra emelkedni kezdett, némiképp kedvezőbb kilátásokat festve a magyar teljesítményt alapvetően meghatározó német gazdaság kilátásairól.

A másik magyarázat még optimistább: valamiért az idén sikerült kissé elszakadnunk a nemzetközi trendektől, s magasabb növekedési pályára állt az ipar. Ez azt jelentené, hogy relatív versenyképesség-javuláson ment keresztül a magyar gazdaság, amelynek oka lehet az is, hogy néhány olyan nagyvállalat indította be termelését hazánkban, amelyek kevésbé érzékenyek Nyugat-Európa gyengélkedésére. Amennyiben valóban ez történik, az azt is jelenti, hogy az erős hazai valuta nem okoz különösebb versenyképességi problémákat, az ezzel kapcsolatos vállalati kiigazodás megtörtént.

Az élénkülés további magyarázata az európai uniós csatlakozás lehet. A frissen felvett országokba irányuló export az első fél évben csaknem másfélszeresére duzzadt, s ezt bizonyára részben a kereskedelmi akadályok lebomlása magyarázza.

Az áruforgalmi egyensúly az első fél évben dinamikusan javult, amit a kiugró ipari exporton kívül a lakossági fogyasztás dinamikájának normalizálódása okozott. Ennek következtében például júniusban az előzetes adatok szerint mindöszsze 114 millió euró, hosszú éve a legkisebb nyár eleji hiány halmozódott fel a külkereskedelmi mérlegben. Az első fél év teljes hiánya fele a tavalyi időarányosnak. Sajnos ez sem segít azonban abban, hogy a teljes külső egyensúlyi pozíció javuljon. A magas költségvetési hiány (lásd alsó cikkünket) olyan finanszírozási igényt jelent az államháztartás részéről, amelyre a lakosság alacsony (bár lassan újra növekedésnek induló) megtakarításai messze nem nyújtanak elégséges fedezetet. Éppen ezért a folyó fizetési mérleg hiánya és a teljes nemzetgazdasági finanszírozási igény sem csökken, inkább magas szinten stagnál.

Az ipartól statisztikailag elkülönítve kezelt építőipar még látványosabb teljesítményt mutatott fel az első fél évben. A lakáspiaci konjunktúra enyhe gyengülését bőven ellensúlyozzák a beinduló állami beruházások, elsősorban az útépítések. (Az idén egyébként még mindig csúcsot dönthet az átadott lakások száma, az építési engedélyek kisebb visszaesése majd csak jövőre jelenik meg az építőipari számokban.)

Érdekes módon a stabil növekedés a munkapiacra nem hatott különösebben. Az év elején a munkanélküliségi ráta 7 százalék fölé emelkedett, és azóta is ott van. Ugyanakkor a munkanélküliségi adatok némiképp megtévesztőek. Az emelkedés mögött ugyanis nem a foglalkoztatottság csökkenése, hanem a munkapiac adminisztratív módon történő szélesítése áll. A sorkatonaság eltörlése miatt az idén többen lépnek be a munkaerőpiacra a szokásosnál, a nyugdíjkorhatár emelése következtében pedig kevesebben hagyják el azt. Ez automatikusan az aktivitási ráta emelkedését jelenti. Vagyis egyik gyakran hangoztatott szlogen sem állja meg a helyét teljes mértékben: egyrészt nincs szó korábbi munkahelyek tömeges elvesztéséről, másrészt nem a növekvő munkavállalási kedvet (az inaktívak önszántukból való munkapiacra lépését) jelzi az aktívak számának emelkedése. A vállalati szektor munkaerő-kereslete valójában az elmúlt években szinte semmit sem változott, a költségvetési szektorban foglalkoztatottak száma pedig igen lassan csökken a 2003-as erős felduzzadás után.

Az év elején nagy figyelem vetült az infláció alakulására, hiszen nem lehetett tudni, hogy az áfaemelés miatt 2004-ben ideiglenesen megugró infláció mennyire ragad meg a várakozásokban. Végül jócskán az előrejelzések alá szaladt a fogyasztói árindex, sőt tél végére negyedszázados mélypontjára süllyedt. A mutatót most is csupán az tartja a 3,5-4 százalék közötti sávban, hogy az idényáras élelmiszerek évi rendes árzuhanása júliusig elmaradt, a benzinárak pedig csúcson állnak. Ezt jelzi, hogy a maginfláció hónapról hónapra rekordot döntve történelmi mélypontján, 1,6 százalékon áll.