Megálljt lehet-e parancsolni a kínai textiláradatnak?

Nem lesz könnyű dolguk a ma Kínába induló uniós kereskedelmi tisztviselőknek, akik az ázsiai óriás szárnyaló textilexportjából adódó problémákra igyekeznek majd megoldást találni. Már az is kérdés, milyen álláspontot képviselnek egyáltalán, hiszen az európai érdekek igencsak sokrétűek: mást akarnak a gyártók, mást a kereskedők és az ágazati erőviszonyok függvényében térnek el a tagállami álláspontok is. Németország, Dánia, Svéd- és Finnország az utóbbi napokban a protekcionizmus ellenében lobbizott, a fogyasztókat és a kereskedőket - valamint az általuk biztosított munkahelyeket - féltve az importkorlátozásoktól, a jelentős hazai textiliparú Francia- és Olaszország ezzel szemben az olcsó importban látja a veszélyt.

Az az egy azonban biztos, hogy valamit tenni kell, hiszen a júniusban megkötött megállapodás felett máris eljárt az idő. Akkor Kína tíz textilipari termékkategóriában vállalta az uniós export korlátozását, ám hat esetében a kvóta azóta betelt, hatalmas felfordulást okozva a piacon. Mintegy 59 millió gyapjúpulóver és 17 millió nadrág rekedt a raktárakban és az elvámolási pontokon, miközben egymillióra emelkedett a legutóbb betelt, a melltartókra meghatározott kvóta miatt az ebből az árucikkből visszatartott darabszám is. Ezekre az árukra a megrendelők szerint égető szükség van; nélkülük őszre hiány alakulhat ki az európai üzletekben. A megoldást a jövő évi kvóták előbbre hozatala vagy termékcsoportok közötti átcsoportosítása jelentheti.

A kínai gyártók ugyanakkor éppúgy, mint az eddig Kínában gyártató európai kiskereskedelmi láncok, a termelés áthelyezésével igyekeznek kikerülni a kvótákat; célpontjuk India, Banglades, Kambodzsa, a Fidzsi-szigetek. A kínai versenyt alig-alig bíró országok számára ez igencsak kedvező fejlemény: a Fidzsi-szigetek legnagyobb ruhagyárai például bezártak, és háromezer állás szűnt meg január óta. Az ország kormánya éppen a legnagyobb konkurenshez fordult segítségért, amelyet Kína készséggel meg is ígért. Most elérkezett a pillanat, hiszen ha a kínai termékeket nem sikerül elhelyezni a piacokon, akkor a korlátozott uniós export miatt ott is mintegy négyszázezer munkahelyet kell(ene) megszüntetni. Kézenfekvő a megoldás: a kínai termékek papíron körbeutazzák a földet, majd - esetleg - Made in Fiji felirattal jelennek meg Európában. A termék a régi, a címke új lesz.

Amikor három évtizedes korlátozás után január 1-jén a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) keretében zajló liberalizáció nyomán szabaddá vált az út a kínai textil előtt, a WTO maga is azt jósolta, hogy a fő vesztesek az EU-n és az Egyesült Államokon kívül azok a fejlődő országok lesznek, amelyeknek textilipara nehezen bírja el a kínai nyomást. A szervezet szerint az elmúlt évben a világ textilpiacának 17 százalékát adó Kína részesedése három éven belül akár 50 százalék fölé is emelkedhet. Egy washingtoni székhelyű textilipari kamara elnöke pedig annak idején úgy vélte, hogy emiatt világszerte 30 millióan veszíthetik el az állásukat.

A villámok tehát korántsem a derült égből csaptak le, és felkészülés gyanánt az év első három hónapjára az EU átmeneti rendszert alakított ki arra az importra, amely 2004-ben még a kvótarendszer alá tartozott, s amely teljes textilbehozatalának húsz százalékát tette ki. Kína pedig azzal igyekezett megnyugtatni partnereit, hogy összesen 148-féle ruházati cikk kivitelére vetett ki vámot, az alacsony tételek azonban a várakozásoknak megfelelően semmiféle hatással nem jártak.

Az EU hamarosan piacvédő intézkedéseket is kilátásba helyezett, miután a behozatali korlátok eltörlését követően a kínai eredetű textil- és ruházati termékek bevitele az idei év első négy hónapjában 82 százalékkal nőtt. Ezek bevezetésére azonban nem került sor, miután Brüsszel ki tudta kényszeríteni, hogy Peking - átmenetileg - maga korlátozza az ágazatban tevékenykedő vállalatainak fergeteges exportoffenzíváját. Peking ennek értelmében a 2005-2007-es időszakban évi 8-12,5 százalék közötti ütemre korlátozza tíz textilféleség kivitelének növekményét. Brüsszel a megállapodás hiányában a január 1-jén eltörölt beviteli kvótákat léptette volna újra érvénybe, amelyek 7,5 százalékban maximálják a növekedést.

Washington nem volt ilyen türelmes, és - a belföldi textilipar és a szakszervezetek nyomására - májusban életbe léptette a maximum 7,5 százalékos növekményt előirányzó védelmi záradékot. Április végéig az Egyesült Államokba irányuló kínai textil- és ruházati export 78 százalékkal növekedett. A Kínával folyó kereskedelemben meglévő hatalmas - és évről évre növekvő - amerikai hiány miatt ráadásul a washingtoni szenátus olyan tervet vitat meg, amelynek értelmében minden termékre 27,5 százalékos vámot vetnének ki, amíg Kína valutájának szabad felértékelődése révén nem fogja vissza az export erős ösztönzését.