Mit tapasztalnak a németek a térség országaiban?

Lengyelország: szűk kabát a munkaidő-szabályozás

Azok a vállalatok, amelyek sok műszaki szakembert igényelnek, jó helyen járnak Lengyelországban. A keresőképes lakosság jelentős részének alapos műszaki képzettsége van a gépgyártástól az informatikáig, és ezt a CapGemini tavalyi felmérése is megerősíti. A régi idők azonban még nem múltak el teljesen, így számos dolgozónak nehezére esik felelősséget vállalni, és a német vállalatvezetők szintén kritikával illetik a fizikai munkásokat, mert állításuk szerint nagyon távol áll egymástól a német és a lengyel mentalitás, gyakran a motiváltság is kívánnivalót hagy maga után, de panaszkodnak a túlóra gyakorlati betiltására, a rendszeres betegszabadságra, ezt viszont ellensúlyoza, hogy a dolgozók rendszerint rendkívül hajlanak a tanulásra. A lengyelországi vállalatok súlyosan megszenvedik a munkahelyek gyakori váltogatását: a szakképesítést szerzettek és főként a fiatalok jobb fizetség ellenében hajlandók gyorsan a munkáltató lecserélésére, s ez leginkább a nagyvárosokban igaz. Néhány vállalat tudatosan kerüli a nagyobb népességű központokat, nehogy két-három év után bottal üthessék a szakmunkások és vezetők nyomát csak azért, mert másutt egy kicsivel többet kereshetnek. Ennél a jelenségnél nem feledkezhetünk meg a fejvadászok hatásáról sem. Az egyszer már sikerrel átcsábított vezetőket általános vélekedés szerint a jövedelmi elképzelések tekintetében megrontottnak tekintik. Bonyolult és részletekbe menő a munkaidő szabályozása, gyakran nehéz megállapodni a rugalmas időbeosztásban, ráadásul a dolgozók munkavégzését aprólékosan dokumentálni is kell: munkaidő-nyilvántartási rendszer hiányában a munkáltatónak komoly büntetésre kell számítania. A munkajogban minden munkafajtára meghatározták a rendelkezésre álló időkeretet, és valamennyi dolgozót be kell sorolni ebbe a rendszerbe. Túlórázni lehet, és azt pótlékokkal vagy szabadidőre cserélve ellentételezik. (VG)

Magyarország: irány a vidék

Az elmúlt évek során lépéseket tettek Magyarországon a szakképzett munkaerő hiányának mérséklésére. A Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara tanulmánya szerint ezek az erőfeszítések sikerrel is jártak, hiszen tavaly az előző évhez képest lényegesen jobbnak ítélték a jól képzett munkaerő kínálatát: 2003-ban a megkérdezett vállalatok 33 százaléka tekintette elégtelennek és csupán hét százaléka jónak a munkaerő-potenciált, de ez 2004-re 18, illetve 20 százalékra változott. Változatlanul rendkívül kevés a szakmunkás, a mérnök és a technikus, miközben rendszergazdát és értékesítési vezetőt jóval könynyebb találni. A szakképzett munkaerő hiányának eredménye, hogy piaci értékük is jelentősen emelkedett, egyes területeken emelkednek a bérek, és jelentős mértékű a fluktuáció. Talán ez is oka annak, hogy a külföldi vállalatok kezdik felfedezni a vidéket, hiszen az alacsony bérköltség és a szélesebb munkaerő-kínálat előnyeit ugyanis ott könynyebb kiaknázni. A bérmunkával jellemezhető ágazatokban, mint például a textil- és ruházati iparban már nem vonzó olcsó bérű célország, ezek az ágazatok továbbköltöztek keletre. A magyar kormányzat alkalmazkodott ehhez a váltáshoz, és a szerkezetváltásban fokozott hangsúlyt helyez a logisztikára, a biotechnológiára és az informatikára.

A kutatás-fejlesztés alapjait általánosan erősíteni kívánják, és fejlesztik az egyetemek és kutatóintézetek bevonását az alkalmazás-központú fejlesztésekbe. A stratégia beválni látszik, hiszen egyre több vállalat helyezi át a fejlesztési tevékenységét Magyarországra. (RW)

Csehország: a szerelőcsarnokból az ötletgyárba

A szolgáltatások tekintetében Csehország áll az élen Kelet-Közép-Európában. A Kienbaum tanácsadó társaság egyik tanulmánya szerint 2004-ben a csehországi szolgáltatók termelékenysége 100 százaléka volt a németországinak, ezzel szemben a kereskedelmi és értékesítő vállalatok a német szint mindössze 75 százalékát érték el. Magyarországgal azonos módon Csehországot is elérte a nemzetközi munkamegosztás következő szintje, mert amíg tíz éve még főként szerelőüzemeket építettek a külföldi befektetők, addig ma komplett fejlesztő és technológiai központokat telepítnek az országba, és ebben a járműipar jár az élen. A magasan képzett munkaerőből ugyan főként műszaki területen nagy a kínálat, de jelentős hiány mutatkozik vezetőkből, ezért gyakran azért maradnak betöltetlenek az állások, mert a munkát keresők profilja egyszerűen nem felel meg az adott munkakörnek. További nehézség a mobilitás hiánya, főként akkor, ha Prágán kívüli beosztásról van szó. A tudatos karrierépítés és a motiváltság a cseh munkavállalók körében rendszerint igen magas, kevésbé fontos viszont az a presztízs, ami az egyes munkáltatókhoz köthető lenne: cégnév vagy a vállalat nagysága nem nyom annyit a latba. Dolgozókat az internet és a személyzeti tanácsadók mellett hagyományos újsághirdetéssel lehet találni. A munkáltatókat mintegy 35 százalék társadalombiztosítási járulékkal terhelik, a munkavállalóké lényegesen alacsonyabb, 12,5 százalék. (CO)

Szlovákia: a termelékenység a gyenge pont

Rendkívül sok a munkanélküli, és ez alacsonyan tartja a béreket és a fizetéseket. A jövedelem ugyan ebben az országban is emelkedett az elmúlt évek során, de még messze nem olyan gyorsan, mint Magyarországon, Csehországban vagy Szlovéniában. Az Eurostat számításai szerint a havi munkaköltség 2003-ban Szlovákiában mindössze 42 százalékát tette ki a portugáliai értéknek. Az Európai Unió közép-európai tagországai között Szlovákiában volt 565 euróval az egyik legalacsonyabb az élő munka költsége. Egy friss Kienbaum-tanulmány szerint a szlovákiai ügyvezetők lényegesen kevesebbet keresnek, mint lengyelországi kollégáik: amíg Pozsonyban 60 ezer eurós bruttó éves jövedelemre számíthatnak, addig ez az érték Varsóban 40 százalékkal magasabb. A cég-autó és a vállalati mobiltelefon Szlovákiában is általánosan elterjedt, a Hewitt Associates Szlovákiában működő száz multinacionális vállalat körében készített felmérése szerint a vállalatok 96 százaléka biztosít magáncélra is igénybe vehető cégautót bizonyos dolgozóinak, mobiltelefonnal pedig a vállalatok 97 százaléka látja el a vezetőit Szlovákiában. Az alacsony bruttó bérek miatt Szlovákia a Deloitte adótanácsadó társaság felmérése szerint uniós összehasonlításban a legolcsóbb az egy főre eső bérköltség tekintetében annak ellenére, hogy a 48,6 százalékos járulékteher a munkáltatók és munkavállalók számára nem tekinthető alacsonynak. A számok mellett azonban nem feledkezhetünk meg a termelékenységről, és ezt tekintik a szlovák gazdaság gyenge pontjának is: az Eurostat számításai szerint jelenleg mindössze 60 százalékát jelenti a huszonötök európai átlagának. (CO)

Szlovénia: Közép- és Kelet-Európa gyöngye

A képzettségi szintet tekintve vélhetően Szlovénia a közép- és kelet-európai térség éltanulója. A népesség képzettsége európai összehasonlításban viszonylag magas, a nyugati vállalatok képviselői szerint egyes területeken egyenesen meghaladja a nyugat-európai szintet, és Szlovénia az idegen nyelv ismeretében is az élen jár. A képzettség szintje ellenére a képzési piac nem követi minden tekintetben a munkaerő-piaci igényeket. Ritka a jól képzett, felsőfokú végzettségű vezető, de egyre nő a gazdasági orientációjú képzésben részt vevő hallgatók száma. Szlovéniában állami támogatás jár a külföldi befektetőknek, ha helyi munkavállalókat foglalkoztatnak. A gazdasági minisztérium Inward Investment Cost-Sharing Grant Scheme 2005 beruházásösztönzési programjában támogatást irányoznak elő a feldolgozóipari beruházásokhoz, a nemzetközi szinten értékesíthető szolgáltatások, valamint a kutatás-fejlesztés területén. A támogatás feltétele, hogy az új munkahelyeket legalább öt éven át fenn kell tartani az országban. (HS)