Oktatásban a céges képzéseké lehet a jövő
A dolgozók tanulmányi idejére úgynevezett helyettesítési rendszer kidolgozása, a tanulási célú internet-előfizetés kedvezményes elérése, az egyéni képzési számla rendszerének kidolgozása, jobb pénzügyi feltételeket biztosító felnőttképzési pályázatok - többek között ezeket ígéri az egész életen át tartó tanulás stratégiája. Az oktatási és a munkaügyi tárca által készített szakanyag, amely ma kerül az országos érdekegyeztető tanács elé, a felnőttképzésben oktatók kötelező alap- és továbbképzését is bevezetné, s a gazdaság szereplőire is komolyabban számítana. A munkahelyi tanulás terjedése érdekében főleg a kis- és középvállalkozásokat kell motiválni, ehhez díjat alapítana a kormány, és pénzügyi ösztönzőket is nyújtana. A vállalati képzések során megszerzett tudás elismerését is tervezik mint formális tanulási formát, s vizsgaközpontok is alakulhatnak, amelyek minősítik a dolgozói ismereteket, kompetenciákat.
A KSH adatai szerint tavaly a 15-74 évesek közül 352 ezren vettek részt iskolarendszeren kívüli képzésben, a foglalkoztatottak számára közel ötven százalékban a munkaadók szerveztek ilyen típusú képzéseket. A lapunk által megkérdezett szakértők szerint is a céges képzéseké a jövő, mivel az általános, illetve a szakképzések többsége ma már nem képes kiszolgálni a munkaadók igényeit. Utópisztikus azt gondolniuk a cégeknek, hogy a munkaerőpiacon "kész" embereket találnak, akik gyakorlatban, tudásban, készségben is megfelelnek az adott pozícióra, így legtöbbször csak vállalati képzéssel adhatók át a munkakörhöz szükséges speciális ismeretek - emeli ki Horváth Éva. A Jobserver Személyzeti Tanácsadó Kft. ügyvezetője azt javasolja, szerkezetváltáskor, új munkahelyek teremtésekor is érdemesebb és költségkímélőbb a régi dolgozók átképzése, hisz ők már ismerik a vállalat működését.
Szatmáriné Balogh Mária, a Convictus-Consult Vezetési Tanácsadó Kft. ügyvezetője is úgy véli, a munkaadók elemi érdeke, hogy felkészült, naprakész tudású dolgozóik legyenek, ám a képző intézmények felelősségét is hangsúlyozza. Érdemes lenne a munkakörök változásait szorosabban követniük, sőt időre felül kellene bírálniuk a képzési követelményeket, a tartalmat, a módszereket, a pályák és a munkaerőpiac által ténylegesen megkövetelt kompetenciák alapján.
A stratégia a hazai intézményrendszer fejlesztését is lényegesnek ítéli, különösen, hogy a régiókban kellő számú képzőhely legyen. Az életen át tartó tanulás hazai finanszírozását viszont összehangolatlannak ítéli meg az anyag. Az iskolai rendszerű képzésben a normatív támogatás, a tandíj, a költségtérítés, a képzők saját bevétele a forráslehetőség. Az iskolarendszeren kívüli képzésben az adókedvezmény és a vállalatok saját munkavállalóinak képzése, a felsőoktatásban az állami intézményfinanszírozás, a kutatási alapok, a vizsgadíjak, a költségtérítéses helyek tandíjbevétele segíti a működést. A finanszírozási formákból jól látszik, hogy egyre több a nem állami pénzügyi ösztönző, ám az uniós forráslehetőségek száma szaporodik.
A szakanyag a gyengeségek között említi a hazai pályakövetési rendszer hiányát, a szakiskolai lemorzsolódás magas arányát, a műszaki képzésben részt vevők alacsony számát, sőt az intézményi, jogszabályi és pénzügyi instabilitást is. Az ősszel parlament elé kerülő stratégia az erősségek közé sorolja a képzésre fordított GDP-arányos kiadások növelését és a kiterjedt felnőttképzési piacot is. Az unió országai számára 2006-ig kötelezően elkészítendő stratégia úgy fogalmaz: a tudásintenzív ágazatok térhódítása, az alternatív tanulási formák (például e-learning) terjedése Magyarországon is az életen át tartó tanulás lehetőségei közé tartozik. Veszélynek jelzi a hazai munkaerő minőségének romlását, a hátrányos helyzetűek kirekesztődését s a tanulók és az aktív népesség fogyását.
