Szétszakadó európai gazdaságok
A Financial Times Deutschland a szeptember végén közzéteendő World Economic Outlook tervezetére hivatkozva azt írja, hogy az eddigi 1,6 helyett már csak 1,3 százalékos GDP-bővülést vár az IMF a tizenkettekben. Tavaly év végén kiadott előrejelzésében még két százalék feletti növekedést jósolt a nemzetközi pénzügyi szervezet.
A pesszimizmus elsősorban az olasz gazdaság gyenge mutatóival magyarázható. Az euróövezet harmadik legnagyobb gazdaságának teljesítménye az idén várhatóan 0,3 százalékkal elmarad a tavalyi mögött - igaz, 2006-ban már 1,5 százalékos emelkedésre lehet számítani. A nemrég ismertetett hivatalos adatok azt jelzik, hogy a második negyedévben 0,7 százalékkal nőtt az olasz gazdaság kibocsátása, de ezt megelőzően két negyedéven keresztül negatív volt a változás, s ez kimeríti a receszszió fogalmát.
Az euróövezet legnagyobb gazdaságának idei kilátásaival kapcsolatban ugyanakkor derűlátó a valutaalap. Az előzetes prognózis szerint a korábban várt 0,8 helyett egy százalék körül alakulhat 2005-ben a gazdasági növekedés, igaz, ezzel egy időben 1,9-ről 1,3 százalékra csökkentik a 2006-os előrejelzést. Az idei teljesítmény stabilizálódásában elsősorban az előre hozott parlamenti választásokkal összefüggő várakozások, illetve az exportteljesítmény javulása tükröződik az euró gyengülése miatt.
Az IMF-hez hasonlóan a beruházók és a piaci elemzők is arra számítanak, hogy az előttünk álló időszakban javul a német gazdaság helyzete. A mannheimi ZEW gazdaságkutató tegnap közzétett befektetői hangulatindexe - minden várakozást felülmúlva - a júliusi 37 után másfél éves csúcsra, 50 pontra emelkedett. A müncheni Ifo kutatóintézet csütörtökön ismerteti a hétezer vállalatvezető véleményét jelző indexet, amely a szakértői várakozások szerint emelkedést mutat.
A német, illetve az olasz kilátások közötti különbség jól illusztrálja azt a tényt, amit számos elemző az euróövezet legsúlyosabb problémájának tart: a meghatározó gazdaságok teljesítménye közötti eltérés növekedését. Erre nemrég az Európai Központi Bank is felhívta a figyelmet, és az IMF készülő jelentése is aláhúzza azokat a veszélyeket, amelyek a divergenciából fakadnak. A kontraszt különösen akkor nagy, ha hoszszabb távon nézzük a fejlődést. Christopher Smallwood, a Lombard Street Associates igazgatója az Independentben megjelent kommentárjában úgy fogalmaz: akár a valutaunió széteséséhez is vezethet az, hogy a különböző tagországok az árfolyam-politika hiányában csak hosszú és fájdalmas reformokkal tudnak a versenyképességi kihívásokra reagálni.
