Tovább tart a melltartóháború
Ha a tagországok elfogadják a bizottsági javaslatot, akkor szeptember közepére megoldódhat az európai vámraktárakban felhalmozódott, több száz millió dollár összértékű kínai eredetű textiltermék sorsa - idézi Peter Mandelson kereskedelmi biztost a Bloomberg. Mandelson több napon át tárgyalt Pekingben a kétoldalú exportkorlátozási megállapodás jövőjéről, ám egyelőre nem látszik olyan megoldás, amely hosszú távon biztosítaná a textilvita megoldását.
Az EU-t mélyen megosztó kereskedelmi probléma azt követően éleződött ki, hogy a tagországokban bejegyzett importőrök jó néhány termékcsoportban sokkal nagyobb mennyiséget próbáltak behozni Kínából, mint amekkorára a júniusi 10-i sanghaji, 2008-ig szóló exportkorlátozási megállapodás lehetőséget adott volna. Pulóverek esetében például az egyezmény értelmében csak 68,974 milliót lehetne behozni június 11-től az év végéig, ennek dacára már a megállapodás részleteit szabályozó kiegészítő jegyzőkönyv júliusi elfogadása előtt több mint százmilliót halmoztak fel a kvóta gyors kimerülésétől félő s ezért beszerzéseiket előrehozó importőrök. Hasonló gondok alakultak ki a melegítők esetében is, amelyekből 48 millió várja sorsa rendezését, s ugyanez a helyzet 17 millió nadrággal, illetve négymillió melltartóval is. Miután az importőrök már kifizették a termékek zömét, sokukat csődbe viheti, ha nem kapják meg az engedélyt a kvótákat meghaladó mennyiség értékesítésére.
Elemzők szerint a megoldás megtalálását jelentősen nehezíti az EU megosztottsága is. Nagy-Britannia és az északi tagállamok (főleg Dánia) a június 10-i megállapodás azonnali felmondását és az import szabad beengedését követelik. Ezzel szemben a jelentős textilipari kapacitású tagállamok (Olasz-, Spanyol-, Görög-, Lengyel- és Csehország, Portugália és Szlovákia) a vámraktárakban lévő termékek szigorú kitiltása és a június 10-i egyezmény merev betartása mellett kardoskodnak.
Magyarország lapunk értesülései szerint a középutasok táborába tartozik, s a tárgyalásos megoldás fontosságát hangsúlyozza. Hazánk nem szeretné, ha az EU felrúgná a sanghaji megállapodást, de nem ért egyet a vámraktárakban lévő termékek kitiltásával sem, ezeket szerinte be kell engedni az európai piacra, s csupán az a kérdés, hogyan lehet ezt elszámolni Kínával. Ez a tárgyalási pozíció persze azt is jelenti, Budapest folyamatosan ki van téve annak, hogy mindkét tábor megpróbálja magához vonzani (főleg Dánia próbálkozott ezzel az utóbbi időben). Magyarország azonban, ahol a rendszerváltás utáni leépülés eredményeként viszonylag csekély, de azért nem elhanyagolható textilipari termelés maradt, nem teheti meg azt, hogy csak a fogyasztók, sem azt, hogy csak a hazai termelők érdekeire legyen tekintettel. Értesüléseink szerint a magyar gazdaságdiplomácia éppen ezért egyik irányban sem lép fel kezdeményezően az ügyben.
