A befektetők ismét jönnének
Jónak ítélt nemzetgazdasági konjunktúra, a befektetőknek kedvező környezet, valamint az uniós csatlakozás kedvező hatása mind olyan tényező, amelyek bizakodást ébresztenek a német vállalatokban Tallinntól Budapestig, szól a német külkereskedelmi kamarák közelmúltban készített felmérésének eredménye.
A balti államokban működő vállalatok olyan gazdasági környezetet élvezhetnek, amelyről Magyarország csak álmodhat, hiszen az úgynevezett "európai tigrisek" 2006-ban is tetemes gazdasági növekedésre számíthatnak: Észtországban 6,2, Litvániában 6,5, Lettországban pedig egyenesen 6,9 százalékra az előrejelzés. A kiemelkedő mértékű növekedést a rendkívül élénk belpiaci kereslet, valamint a kivitel egyre gyorsuló dinamikája jellemzi.
Az egyes vállalatok ezért jobbnak ítélik üzleti kilátásaikat a balti államokban, mint Magyarországon. Hazánkban a megkérdezettek 48 százaléka minősíti jónak és mindössze hét százaléka rossznak vállalatuk üzleti pozícióit, míg a balti államokban a befektetők mindössze 1,9 százaléka számít nehéz időkre. Az országok közötti összehasonlításban Észt- és Lettországban ítélik meg a legkedvezőbben az üzleti kilátásokat: ebben a két országban a német beruházók több mint 80 százaléka véli azt, hogy a gazdaság 2005-ben jobb helyzetben lesz, míg Litvániában a vállalatok kissé borúlátóbbak, itt csupán 53 százalékban számítanak a gazdaság bővülésére.
Magyarországi kollégáikhoz mérten a balti országok befektetői kevésbé elégedettek a politikai stabilitással. A fordulatot követően Magyarország a kormányzati stabilitás mintapéldája, de a balti államokban négy befektető közül egy kritikusnak véli a politikai helyzetet. A stabilitás legnagyobb hiányát Lettországban látják, és a gazdaság egyre hangosabban követeli a világos politikai vonal mentén haladást, az ezzel járó, főként a középvállalatokra irányuló hosszú távú intézkedésekkel és támogatási rendszerekkel. A jogalkotás vonatkozásában a Baltikumban az uniós irányelvek gyorsabb átvételét az és ütemesebb jogharmonizációt követelik, ez Magyarországon már nem kérdés.
Szintén problémás mindhárom balti államban a hatóságok tevékenységéről szerzett tapasztalat, és gyakran panaszolják a jogbiztonság hiányát is. A jogrendszer hiányosságait az elmúlt évek során Észt-, Lettországban és Litvániában ugyan jelentős mértékben felszámolták, de még mindig van tere a további javításnak. A felmérésben részt vevők ugyanúgy követelték a korrupció és a hatósági önkény elleni küzdelem fokozását, mint a bürokrácia leépítését, vagy azt, hogy egyre inkább a szolgáltatás álljon az állami közigazgatás középpontjában.
Magyarország esetében a befektetők túlnyomórészt elégedettek a politikai stabilitással és a jogbiztonsággal. A korrupció és a bűnözés elleni harcot, valamint a közbeszerzések átláthatóságát ezzel szemben a magyarországi német vállalatok jelentős része elégtelennek tekinti.
Eltérések mutatkoznak viszont az adórendszer megítélésében, mert a magyarországi német vállalatok mintegy 60 százaléka elégedetlen vagy akár nagyon elégedetlen ebben a kérdésben, míg a Baltikumban ez az arány alig tizenkét százalékos. A három északi országban a vállalatok 53 százaléka ítéli jónak a viszonylag egyszerű és a vállalatoknak kedvező adórendszert. A német cégek szemszögéből az észt adóztatás a leginkább kedvező, itt például a visszaforgatott nyereség mentes a társasági adó alól, de Lettországban és Litvániában is 15 százalékkal még viszonylag alacsony a társasági adókulcs.
Az értékelésben hasonlóan fontosnak tekintik a német érdekeltségű vállalatok a munkaerőpiacot is. Magyarország esetében lényegében elégedettek a befektetők, és a termelékenység, a teljesíteni akarás, valamint a munkavállalók képzettsége 2,6 és 2,9 közötti értékeléssel igazolta az utóbbi években kialakult kedvező képet. A három balti állam esetében a teljesítmény színvonala nagyobb problémát jelent, mert az uniós tagországok átlagához mérten itt a legalacsonyabb a munka termelékenysége, s ezt részben az is indokolja, hogy a balti államok jelenlegi gazdasági struktúrája túlnyomórészt elavult technológián alapul, és a felsőoktatás, illetve a vállalatok közötti kapcsolatrendszer sem kellően fejlett.
Másrészről viszont a balti államok munkavállalóinak képzettsége mindig is igen magas volt, bár Magyarországhoz hasonlóan Litvániában, Lett- és Észtországban a képzett szakmunkások hiánya egyre nagyobb problémát okoz.
A kifogások ellenére a német vállalatok jelentős, mintegy 80 százaléka szerint a mai körülmények és ismeretek birtokában ismét befektetnének ezekben az országokban.
