A költségvetési lazítás évei
Bár az idén az eredményszemléletű (ESA) és a pénzforgalmi szemléletben készült (GFS) költségvetési hiány is kisebb lesz a tavalyinál, mégsem beszélhetünk kiigazításról, valójában ugyanis 2005 a fiskális lazítás éve - áll a Magyar Nemzeti Bank augusztusi inflációs jelentésében. A jegybanki szakemberek véleményüket elsősorban arra alapozzák, hogy az államháztartás gazdálkodásának számos eleme kívül került a hivatalos statisztikai körön. Ugyanakkor a megfelelő kiegészítésekkel élve (az úgynevezett kvázi fiskális kiadásokat figyelembe véve) az államháztartás tényleges (SNA) hiánya meghaladja a GDP 9 százalékát. Ez az előrejelzés ráadásul a költségvetés állapotával kapcsolatos pesszimizmus növekedését jelenti, hiszen a májusi inflációs jelentésben a jegybank még "csupán" 8 százalékra taksálta a deficit várható mértékét.
A különböző mutatók eltérő irányú változását konkrétan az okozza, hogy egyrészt 2005-től az autópálya-építések költségeinek jelentős hányada a GFS-, valamint ESA-hiánykategórián kívülre került, másrészt az SNA típusú elszámolásban az autópálya-szakaszok értékesítéséből - és egyéb hasonló tranzakciókból - származó befizetéseket az MNB nem tekinti valódi keresletszűkítő, államháztartási körön kívülről származó bevételnek.
Ennek eredményeképp 2005-ben a költségvetés keresleti hatását tekintve erősen élénkítő jellegű fiskális politikáról beszélhetünk. A jegybank által számított pozitív keresleti hatás a GDP 0,8 százalékára tehető az idén. Ez közgazdasági értelemben azt jelenti, hogy a tágabban értelmezett állami szektor 2005-ben az előző évhez képest fokozott mértékben von be forrásokat hiányának finanszírozásához. Az ESA-, illetve SNA-mutató alakulása közötti éles eltérés olyan egyszeri könyvelési tételek eredménye, amelyek hosszabb távon nem javítják az államháztartás pozícióját, így a következő évekre vonatkozó fiskális célkitűzések és általában a fiskális fenntarthatóság kockázatát is növeli.
Kockázatok az idei évre is vannak. A jegybank elsősorban a jövedelemadóknál lát az alacsonyabb bevétel irányába mutató rizikókat. Miközben a nettó áfabefizetésre vonatkozó előrejelzése a GDP mintegy 0,4 százalékával csökkent az előző inflációs jelentéshez képest (elsősorban a második negyedévi gyenge pénzforgalmi teljesülés következtében), ellentétes, pozitív irányú kockázatot jelent viszont az, hogy ha az áfabefizetések júliusban tapasztalt magas dinamikája az év hátralévő hónapjaiban fennmarad, a GDP 0,4 százalékát is megközelítheti az ebből származó bevételi többlet.
A szélesebben értelmezett államháztartás hiányának a kimutatott hiánytól való eltérésére jellemző, hogy a hivatalos deficitcél akár teljesülhet is. Ehhez a jegybanki szakértők szerint az kell, hogy a második fél évben a költségvetési kiadásokat a kormányzat a korábbinál szigorúbb kontroll alatt tartsa.
Ugyanakkor az erős determinációkra utal, hogy a következő két évben a már bejelentett intézkedések és egyéb tételek miatt olyan determinációk vannak a költségvetésben, hogy a konvergenciaprogramban foglaltak betartásához messze nem elegendő a megcélzott, GDP-arányosan 0,6 százalékpontos deficitcsökkentésnek megfelelő intézkedések meghozatala. Jövőre például további 2,9 százalékos egyenlegjavító intézkedésekre lenne szükség, vagyis összesen a GDP 3,5 százalékára rúgnak azok a tételek, amelyeket valamilyen intézkedéssel fedeznie kell a kormányzatnak. Ez forintban kifejezve több mint 800 milliárdos kiigazítási kényszert jelent. A legnagyobb tételt az adócsökkentési program jelenti, ezenkívül számos kisebb tétel is nehezíti a költségvetés helyzetét. (A 2006. év azért is különleges, mert a Gripen-vásárlás 2002 és 2016 között egyenletesen törlesztendő költségeit az eredményszemléletű költségvetésben jövőre kell egy összegben kimutatni, s ez az ESA-hiány szempontjából mintegy 0,6 százalékos kiadási többletet jelent.)
Hozzá kell tenni, hogy a jegybanki előrejelzés csak olyan tételeket vett figyelembe, amelyek már ismertek, vagyis további kiigazító lépéssel nem számolt. Ugyanakkor azokon a területeken, ahol nem voltak ilyen információk, a Magyar Nemzeti Bank szakemberei takarékos gazdálkodást feltételeztek.
