A multikulturális város
Egy olyan multikulturális város számára, mint Pécs, a kultúrának két arca van: az egyik az örökség hatása alatt áll, a másik a progresszivitás jegyében magában foglalja a rivalizálást a stílusok, nézetek, érdekek között.
Pécs szellemi erejével, épített értékeivel, örökségével az évszázadok alatt komoly szerepet vívott ki magának. Úgy őrizte meg a korai keresztény emlékeket, temetkezési szokásokat, hogy azok mára a Világörökség részei. Túlélte a török megszállást, és az addig felépült város nem sérült, hanem tovább gazdagodott a keleti kultúrával, építészettel. A klasszikus gyáralapítások időszakában Zsolnay Vilmos olyan porcelánmanufaktúrát és épületkerámia-ipart alapozott meg, amely ösztönözte a századforduló építészetét, dísztárgystílusát a Monarchiában, és Európa-szerte híressé tette a Zsolnay-termékeket. Pécsről indult a Bauhaus építészek jelentős köre, a 20. század közepétől pedig a kortárs művészeteknek nemzetközi mércével mért centruma a város.
Gazdasági erejét főként az ipari, bányászati tradíciónak köszönhette, amely kulturális identitását is meghatározta. Tudatos, bátor diskurzusok alakították, formálták Pécs kulturális identitásának egy új kontextusba helyezését, a művészeti, kulturális, tudományos teljesítményre épülő "gazdasági klaszterek" megszervezését, kiépítését. A tudományos, irodalmi, képzőművészeti, zenei műhelyek reális alapot nyújtanak ahhoz, hogy a konferencia- és kiállítás-, művészeti vásárszervezésre épülő turizmus, a könyv-, a lemezkiadás, a filmforgatás-filmfesztiválok, a formatervezés és a kézműipar összekapcsolódása, a műszaki innováció intézményei, funkciói a városban megtelepedjenek a hagyományos turizmus mellett.
