Az importrejtély és következményei
Az idén a külső egyensúlyi folyamatok - legalábbis az áruforgalom területén - megnyugtatóan alakultak: az export a gyenge (vagy gyengének tartott) nyugati konjunktúra mellett viszonylag egyenletesen tudott bővülni, az import növekedési üteme pedig látványosan visszaesett. Ám ha figyelembe vesszük a hazai bővülés ütemét és szerkezetét, azt tapasztaljuk, hogy a magyar gazdaság importfelhasználása jelentősen elmarad attól, amit a korábbi ismereteink alapján feltételezni lehet. (Ezt mutatja ábránk.) A jelenségre két logikus magyarázat adódik. Az egyik szerint a magyar gazdaság importigényessége jelentősen visszaesett. (Növekedett az exportban a hozzáadott érték aránya, és/vagy visszaesett a lakossági fogyasztásban az import súlya stb.) Erre vonatkozóan azonban nincs igazából bizonyítékunk, de különösebb okunk sincs feltételezni, hogy jelentősen változott volna a gazdaságszerkezet.
A másik magyarázat jóval hihetőbbnek - bár kevésbé kedvezőnek - tűnik. Eszerint az importstatisztika valamilyen okból nem képes megragadni az teljes behozatalt. Az alacsony kimutatott importban szerepet játszhat, hogy a külkereskedelmi adatok az EU-csatlakozás előtt a vámhatáron történő számbavételen, 2004 májusa óta viszont - az EU25-ön belüli forgalom tekintetében - kérdőíves megkérdezésen, vagyis vállalati önbevalláson alapulnak.
Ez nemcsak hazai jelenség - a váltás nemzetközi tapasztalatok szerint a külkereskedelmi statisztika megbízhatóságának csökkenéséhez és különösen az import alulbecsléséhez vezethet - hívta fel a figyelmet nemrégiben a jegybank, utalva többek között a Nagy-Britanniában megtörtént esetre, ahol az éveken keresztül eltűnt importot a titkosszolgálat segített felderíteni. A komoly apparátusra azért volt szükség, mert a torzító importstatisztika mögött nem gondatlan vállalati űrlapkitöltések, hanem kiterjedt áfacsalás-sorozat volt. Információink szerint utóbbira a magyar esetben is nagyobb az esély, bár a pontos felderítést adatvédelmi szabályozások, a nemzetközi együttműködések hiánya is nehezíti.
Az adatvesztés pontos mértékét körülményes felbecsülni, a jegybank számításaiból az jön ki, hogy nominálisan a folyó fizetési mérleg hiánya alig javult, és GDP-arányosan is jóval kevesebbet a korábban feltételezettnél.
Ennél jóval összetettebb a hatás a GDP-statisztikára, amelyben az import alulbecslése látványos feszültséget és egyoldalúságot okozott. A gazdasági bővülést a KSH felhasználási és termelési oldalról egyszerre becsli. Előbbi szerint a GDP egyenlő a fogyasztás és a beruházás összegével, korrigálva a nettó exporttal és a készletváltozással, utóbbi pedig az árutermelő (mezőgazdaság, ipar, építőipar) és szolgáltató ágazatok teljesítménye felől közelít. Utóbbi alapján nagyjából ki is jön a 4 százalék körüli növekedés, hiszen az ipar és az építőipar jó teljesítményét a mezőgazdaság és a szolgáltató ágazatok kissé lehúzták. A felhasználási oldalról viszont a "normál" fogyasztási dinamikához gyors beruházásfelfutás és jelentős exportbővülés társult. Ennek egy része saját termelésből, másik része importból származik. Amennyiben a hivatalos (feltehetően a tényleges behozatalt az idén akár egymilliárd euróval is alulbecslő) importstatisztikára támaszkodunk, akkor az derül ki, hogy elképesztően magas hazai termelés tudta volna csak fedezni a felhasználást.
A mentsvárat ilyenkor a KSH számára a készletváltozás jelenti. A statisztikai hivatal így most azt mutatta ki, hogy a jelentős felhasználásnövekedés jó része a korábbi készletek csökkenésén keresztül valósulhatott meg.
Ez egyébként egy meglehetősen szokatlan jelenség lenne, hiszen a második negyedév az élénk készletezési tevékenység időszaka szokott lenni. Ám most egy ilyen szám beírása az adatbázisba irreálisan magas, 6 százalék feletti GDP-növekedést jelentene. Vagyis a KSH a felhasználási oldalról kijövő igen magas számot a "készlet és hiba" sor korrigálásával hozta a termelési oldal szintjére.
