Az MNB kutatóműhelyéből

A ciklikusan igazított államháztartási egyenleg számos intézmény - így például a Nemzetközi Valutalap (IMF), a Gazdasági és Fejlesztési Együttműködési Szervezet (OECD), az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank - által vizsgált fiskális mutató. Több szakértő ezt a jelzőszámot a fiskális fenntarthatóság mérőszámaként használja, mások a költségvetési aktivitás mértékét mérik segítségével. Értelemszerűen szükség van a ciklikus komponensek kiszűrésére. Ehhez első lépésben meg kell határozni a különböző, a költségvetési bevételekre és kiadásokra releváns hatással bíró változók potenciális szintjét. A változók potenciális szintjének és így a CAB meghatározásának is két, alapjaiban különböző nemzetközi megközelítése létezik: a GDP-ből közvetlenül számított aggregált módszer, illetve az Európai Központi Bank (EKB) úgynevezett nem korlátozott dezaggregált módszere. A tanulmány készítői amerikai, japán és a 25 EU-tagország adatain vizsgálták mind a két módszert, és rámutattak, milyen torzításokat eredményezhetnek ezek a megközelítések. Az aggregált módszer nem alkalmas a GDP tételeit érő különböző sokkok hatásainak azonosítására, továbbá képtelen mit kezdeni azzal a helyzettel, amikor különböző részciklikus okok eredményeznek ugyanakkora különbséget (úgynevezett kibocsátási rést) a potenciális és a tényleges GDP szintje között. A EKB típusú, nem korlátozott dezaggregált módszer pedig szisztematikus hibával terhelt, és a dezaggregációnak nincs elméleti alapja. Ezért a tanulmányban a fenti két megközelítés előnyeit ötvözték a szerzők, ezzel elkerülve a fenti módszerekben rejlő torzításokat.

Számításaik és országpéldákon történő tesztelések szerint a reálváltozók esetében alkalmazott dezaggregáción túl a nominális változók összetétele is jelentősen befolyásolja a költségvetés ciklikus pozíciójáról alkotott képet.

P. Kiss Gábor-Vadas Gábor: Továbbra is légy résen - Az államháztartási egyenleg ciklikus igazításának nemzetközi összehasonlítása