Bíróság előtt az iparűzési adó
A Komárom-Esztergom Megyei Bíróság három magyar kft. - a Lakép Kft., a Pár-Bau Kft. és a Rottelma Kft. -, illetve a Komárom-Esztergom Megyei Közigazgatási Hivatal közötti per kapcsán egyebek között annak pontos meghatározásában vár iránymutatást, hogy mi alapján minősül egy adófajta forgalmi típusú adónak, illetve hogy helyes értelmezése-e a vonatkozó EU-irányelvnek az, miszerint a tagállamokban csak egyfajta forgalmi típusú adó tartható fenn.
Megfigyelők emlékeztetnek, hogy a közelmúltban egy hasonló olaszországi adóügy került a luxembourgi bírák elé, miután keresetben megtámadták az olasz földön sem ismeretlen - magyar iparűzési adóhoz hasonló - adófajtát, azon az alapon, hogy az uniós jogszabály tiltja a vállalati forgalom kétszeres megadóztatását.
Vállalati, vállalkozói körökben már régóta közfelháborodás tárgya az iparűzési adó, míg a helyi önkormányzatoknak ez az egyik legfontosabb bevételi forrása. Az előbbiek méltánytalannak tartják, hogy az áfa leszurkolása mellett a teljes adózatlan forgalmuk után még a helyi hatóság is tetemes adót vet ki rájuk. Az utóbbiak számára viszont egy a körzetükben működő vállalatóriás a büdzsé meghatározó részét teheti ki, amelynek elvesztése sokuk szerint - a mai feltételek mellett - megoldhatatlan anyagi helyzetbe hozná őket.
Bizottsági szakértők folyosói beszélgetéseken többnyire egyetértenek abban, hogy ha jogi szempontból alaposan megvizsgálják a kérdést, az iparűzési adó a mai formájában erősen támadható.
A jelek szerint ez az alapos jogi vizsgálat vette tehát kezdetét Luxembourgban, előbb az olasz, majd most a magyar ügygyel. Mivel az Európai Bíróság állásfoglalásai a nemzeti jogértelmezésben kötelező iránymutatással - illetve ítéletei jogszabályteremtő precedensértékkel - bírnak, ezért a mostani leendő állásfoglalásukat is érthetően nagy figyelem övezi.
Még inkább érthetővé tesz ezt az, hogy amennyiben a bíróság - illetve annak jogértelmezése - az EU-jogszabályokkal ellentétesnek minősíti a kérdéses adónemet, úgy elviekben az eddigi befizetők akár visszamenőleges visszatérítést is követelhetnének, amelynek költségvetési következményei immár pénzügyi szakértők szerint beláthatatlanok lennének.
Magyarországi vállalkozók közül az elmondottak miatt sokan nagy várakozással tekintenek a majdani luxembourgi véleményre, ettől várva a kérdéses terhek megszűntét, ám ehhez nem árt tetemes átfutási időre felkészülni. Szakértők sietnek emlékeztetni, hogy a luxembourgi testület önmagában nem dönt nemzetállami peres ügyekben (működése tehát nem hasonlítható például a strasbourgi bírósághoz, ahová mint legeslegfelső fórumhoz szoknak fordulni sértettek), hanem állásfoglalása kötelező hatállyal irányt mutat a nemzeti bíróságok számára a vonatkozó peres ügyek megítélésekor.
