Foglalkoztatottság: sok a baj
A munkaerőpiac elmúlt években jellemző gondjai tavaly is fennmaradtak, több területen megállt a javulás, illetve új jelenségek is felütötték a fejüket - derül ki a Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb kiadványából, amelyben 1992-ig visszamenőleg közöl részletes és pontosított adatokat a hazai helyzetről.
Az egyik legfontosabb jelenség, hogy megállt az aktivitási ráta emelkedő trendje: 2004-ben a 15-74 éves lakosság 53,8 százaléka volt jelen a munkaerőpiacon - ez európai összehasonlításban kirívóan kevésnek számít. Figyelemre méltó, hogy az 1998 óta emelkedő trend egy ízben, 2001-ben szakadt meg, a világgazdasági és a magyar gazdaság konjunktúraciklusának egyik mélypontján. Ez azért figyelmeztető, mert arra utal, hogy a munkaerőpiacról a kereslet csökkenésével sokan ki tudnak menekülni, és bizonnyal valamilyen szociális ellátásban (nem munkanélküli-segélyben) részesülnek. Mindez azokat a szakembereket igazolja, akik szerint kevés az ösztönző a magyar rendszerben arra, hogy a munkaerőpiacra beléptesse és ott tartsa munkavállalási korúakat.
Ezt még látványosabban igazolják a területi adatok is. Azon régiókban, ahol a modernizáció keretében a 90-es évek második felétől bővült a foglalkoztatottság, ez jórészt nem a munkapiacon jelen lévő munkanélküliek számának csökkenésével, hanem az aktivitási ráta emelkedésével járt, vagyis hivatalosan a munkapiacon egyáltalán nem számon tartott kör vállalt munkát.
Ez magyarázatot ad arra is, hogy a kelet-közép-európai térségben miért alacsony a munkanélküliségi rátánk (utolsó adatok szerint 7,2 százalék), és miért magas az inaktivitás. Minden bizonnyal az inaktívak között valójában sokan vállalnának munkát, vagyis ténylegesen inkább munkanélkülinek kellene őket tekinteni, ám ők jobbnak látják a munkapiacon kívülinek feltüntetni magukat. (Ezek egy része minden bizonnyal a szürkegazdaságban tevékenykedik, más részük szociális juttatásokból él meg.)
Megjegyzendő egyébként, hogy az idén ugyan lassú emelkedésbe kezdett az aktivitási ráta, ám ennek elsősorban adminisztratív oka van: a nyugdíjkorhatár emelésével csökken a munkaerőpiacot elhagyók száma, miközben a pályakezdők ugyanannyian vannak. Ennek nyomán emelkedik (elsősorban a fiatalok körében) az állástalanság: az utolsó adatok szerint az aktív népesség növekményének 80 százaléka a munkanélkülieket, 20 százaléka a foglalkoztatottakat gyarapítja - vagyis az adminisztratív intézkedéssel bővített munkaerő-kínálatnak csak egy szűk (bár arányát tekintve kissé javuló) részét tudja felszívni a kereslet.
Nem sokkal jobb a helyzet akkor sem, ha az elmúlt évek foglalkoztatottsági tendenciáit tekintjük. A 2004-es enyhe visszaesést ugyan az idén már korrekció követte, de a foglalkoztatottság még így is három százalékponttal elmarad az 1992-es szinttől.
További figyelemre méltó jelenség a diplomások növekvő aránya munkanélküliek között. Ez logikus következménye annak, hogy jelenleg sokkal többen kapnak diplomát, mint a 90-es évek elején, így némileg törvényszerű az emelkedés. Ugyanakkor a 2004-es látványos megugrás arra utal, hogy a felsőoktatási képzés nem igazodik a munkaerő-piaci igényekhez, és sokak elhelyezkedési esélyeit nem javítja a felsőfokú végzettség. Hogy csupán szerkezeti, vagy mennyiségi problémával állunk-e szemben, nehéz eldönteni, de a túlképzésre utal, hogy az érettségi nélküliek (zömében szakiskolát és szakmunkásképzőt végzettek) aránya látványosan visszaesett a munkanélküliek között, vagyis a hiányszakmák között egyre jellemzőbbek a nem diplomához kötött foglalkozások.
