Fordulat előtt Norvégia
Norvégia a világ legélhetőbb országa - mutatja ki ötödik éve az ENSZ -, és mégis, a 2001 óta kisebbségben kormányzó Kjell Magne Bondevik miniszterelnök csak abban lehet bizonyos, hogy jobbközép koalíciója a mai parlamenti választáson alul marad a munkáspárti Jens Stoltenberg vezette baloldali pártszövetséggel szemben.
Az utolsó felmérések a szociáldemokrata Munkáspárt, a belőle kivált Szocialista Baloldali Párt és a paraszti érdekvédő Centrumpárt koalíciójának mintegy ötven százalékot biztosítanak a 165 tagú stortingban, míg a távozó kormánypártoknak - a miniszterelnököt adó Keresztény Néppártnak, a konzervatív Höyrének és a liberális Venstrének - csak alig harmincat. Húsz százalék juthat a szélsőjobboldali populista Haladáspártnak, amelyet vezére, Carl I. Hagen után gyakran hívnak Hagen-pártnak is. Ők eddig kívülről támogatták Bondevikékat. A kormánypártok azonban kategorikusan elzárkóztak attól, hogy Hagenékat kormányképes erőnek tekintsék. Erre a Hagen-párt közölte, hogy Bondevikből a továbbiakban nem kér, s ezzel az amúgy lagymatag kampányban nemcsak a baloldal malmára hajtotta a vizet, hanem saját magát is végérvényesen elvágta minden kormányzati befolyástól.
A várható kormányváltás mögött a Neue Zürcher Zeitung "gazdag ország luxusproblémáit" véli fölfedezni, ez elsősorban az ott is divatos privatizációs vitában csapódik le. De az okok között szerepelhet az "ügyes" Stoltenberg kiváló tempóérzékű pálfordulása: míg 2000-2001-es kormányfősége idején ő kezdte el az állami tulajdon nagyarányú lebontását, most már hallani sem akar róla. Elég volt - mondja. Mint ahogy elég volt a liberalizmussal kacérkodó irányvonalból is: a pártot bal felé eltérítve "visszavezette a szociáldemokrata értékekhez". De legfőképpen: feladta az egyedül kormányzás dogmáját.
A privatizációtól eltekintve a viták nem pártok között, hanem azokon belül zajlanak. Igaz ez az EU-tagságra és az olajkincs további felhasználására is. (VG)
