Importált exportslágerek

A Made in Germany jelölést ugyan az angolok vezették be 1887-ben protekcionista intézkedésként a német importáru alacsonyabb értékének sejtetésére, mára ez a felirat a német kiviteli adatok tükrében egyfajta védjegyként meghódította az egész világot. A jelölés ebben a formában ma már mégis egyre kevesebb árun található meg, helyette a Product of Germany olvasható. A különbség abban rejlik, hogy amin Made in Germany szerepel, azt teljes egészében Németországban is állították elő, míg a Product of Germany esetében Németország mindössze az összeszerelésnek, az utolsó simításoknak ad otthont.

A termelés külföldre telepítése egyre fontosabb szerepet tölt be, és a német vállalatok közel negyedénél már ma is szerves része a külföldi jelenlétnek, és a következő évekre főként a kisebb vállalatok tervezik a kiszervezést. A változás okát egyrészt az új piacok feltárásában kereshetjük, a vevőkhöz közelebb kerülés mellett, de az új gyártási helyszínek adottságai, az alacsonyabb bér- és anyagköltség, a kisebb bürokrácia, valamint az adók és járulékok alacsonyabb szintje is fontos.

Ezzel az offshoringnak is nevezett folyamattal a vállalatok a versenyképességüket kívánják növelni. A DIHK, a Német Ipari és Kereskedelmi Kamarák Szövetségének felmérése szerint a már külföldön (is) gyártó német vállalatok esetében a válaszadók 52 százaléka a tíz új uniós tagországot jelölte meg a kiszervezés fő célországai között, majd a második helyen Ázsia következik 48 százalékkal, a 28 százalékban említett 15 régi uniós tagország és az EFTA országai előtt. Számos vállalat ma több külföldi telephelyet is üzemeltet már.

Az elkövetkező évekre a legnagyobb lehetőségeket a balkáni új uniós tagjelöltek, valamint Oroszország képviseli. Ennek ellenére Magyarország is bízhat a további működő tőke beáramlásában, mivel a vállalatok 30 százaléka tervezi az áttelepítést a tíz új uniós tagország egyikébe. A külföldön gyártott alkatrészek jelentős részét már nem is Németországban szerelik össze, vagy azok csupán márkajelzést kapnak, de a kiviteli statisztikákban, az úgynevezett bérfeldolgozási tevékenységnek köszönhetően, a hivatalos meghatározás szerint mégis német termékként szerepelnek. A német szövetségi statisztikai hivatal számításai szerint valójában a német exporttermékek 40 százaléka először német import volt - és ez az arány csak nő.

A kutatási és fejlesztési tevékenységet is egyre inkább kiszervezik Németországból, és ebben az alacsony bérek, a meglévő termelő telephelyekre építés mellett a vevők közelsége meghatározó a német anyavállalatok 56 százalékának. A kedvezőbb innovációs környezetet, valamint a szakképzett munkaerő jobb kínálatát a vállalatok egyharmada sorolta a mozgatórugók közé.

A kutatási és fejlesztési tevékenység kitelepítésének célországai között kisebb eltérés mutatkozik a pusztán termelési telephelyek rangsorához képest, mert ebben a tekintetben az ázsiai-csendes-óceáni térség vezet 42 százalékkal, miközben a régi uniós tizenötök és az EFTA-tagországok, valamint a tíz új tagállam jelenlegi részesedése közel 35 százalékos. Ennek ellenére ezek az országok a jövőre nézve is kedvelt kutatási és fejlesztési helyszínnek tekinthetők, miközben az új tagjelöltek, Románia és Bulgária alárendelt szerephez jut.

A tevékenység külföldre telepítése egyirányú utca: sem a termelés, sem pedig a kutatás vonatkozásában nem tervezik a vállalatok, hogy visszatelepítsék azt Németországba. Bár Ludwig Georg Braun, a német kamarai szövetség elnöke nagyra értékeli a német kivitel általános fejlődését, egyértelműen jelzi a határokat is: "A külgazdaság dinamikája még kedvezőbb hatással lehetne mindenekelőtt a németországi foglalkoztatásra, ha a vállalatoknak nem a termelés, a kutatás és fejlesztés versenyképességében kereshető okok miatt kellene külföldre távoznia." Ennek érdekében hosszú távú és vállalkozásorientált német gazdaságpolitikát tart kívánatosnak: "Németország innovációs szerepét kell biztosítani, mivel a termékek előállításakor a minőség és gyorsaság a meghatározó tényező."