Lehallgatási botrány - már a kormányfő is a jegybankelnök ellen
Silvio Berlusconi megalapozottnak tartja pénzügyminisztere, Domenico Siniscalco vasárnapi kijelentését, melyben felszólítja Antonio Fazio jegybankelnököt a lemondásra. Fazióra folyamatosan növekvő nyomás nehezedik, mióta egy lehallgatott telefonbeszélgetés alapján azzal vádolják, hogy informálta a Banca Popolare Spa vezérigazgatóját a rivális holland ABN Amro ajánlatáról, melyet egy északolasz kereskedelmi bank, az Antonveneta felvásárlására nyújtott be. A dolog érdekessége, hogy kudarca esetén Siniscalco lehet a Berlusconi-kormány második pénzügyminisztere, aki egy Fazio elleni sikertelen támadás miatt kényszerül lemondásra. Elődje, Giulio Tremonti 2004-ben volt kénytelen távozni posztjáról, miután sikertelenül próbálta felelősségre vonni a jegybankelnököt a Parmalat Finanziaria csődjével kapcsolatos állítólagos mulasztása miatt. Siniscalco sem lesz jobb helyzetben, ha ismét Fazio bizonyul erősebbnek. "Valamelyiküknek mennie kell" - kommentálta az eseményeket Giacomo Vaciago, a Milánói Katolikus Egyetem közgazdászprofesszora és Berlusconi miniszterelnök gazdasági tanácsadója.
Van azonban egy alapvető eltérés a korábbi szituációhoz képest. Tremonti 2004-ben az egyik kormánypárt, a korábban szeparatista törekvéseiről ismert Északi Liga nyomására volt kénytelen lemondani, miután az a koalícióból való kilépéssel fenyegetett. Most azonban puhulni látszik az iparilag fejlett északi tartományokat képviselő párt álláspontja: több tagja úgy véli, hogy a döntést Berlusconira kellene bízni.
A vita kimenetelétől függetlenül a kormánynak továbbra sincs jogi eszköze a jegybankelnök eltávolítására. Ahogy azonban Siniscalco vasárnap kijelentette, Faziónak a jegybanki reformtervezet (VG, 2005. szeptember 2., 4. o.) láttán illene lemondania. (VG)
