Négy százaléknyi idei növekedés

A második negyedévben regisztrált 4,1 százalékos GDP-növekedés húzóereje a beruházás és az export volt, a lakossági fogyasztás a gazdaság teljesítőképességével összhangban emelkedett - derül ki a tegnap megjelent részletes adatokból. Termelési oldalról vizsgálva a növekedés erejét az ipar, az autópálya-építések révén száguldó építőipar, illetve a szállítási ágazat adja.

Az idén az átlagos növekedés 3,8-3,9 százalékos lehet - mondja Forián Szabó Gergely, a CA IB Alapkezelő elemzője. Az ipar - ha nem is a második negyedévben tapasztalt lendülettel - folytathatja növekedését, és az állami beruházások is kitartanak. A szakértő előrejelzése egyébként a nemzetközi konjunktúráról kialakult általános képpel is összecseng. Az európai gazdaságnak ugyanis öszszességében az idén nincs olyan jó éve, mint tavaly, de úgy tűnik, a recessziót jelző vészharangok is feleslegesen kondultak meg. Így a tavalyi 4,2 százalék után az idei, várhatóan kicsivel 4 százalék alatt maradó bővülés minden bizonnyal "összejön", hacsak a második fél évben nem történik valami váratlan dolog a világgazdaságban.

A GDP részletes adataiban észrevehető az importstatisztika bizonytalansága, emiatt a két oldalról történő becslés között a szokásosnál is nagyobb a feszültség. A gazdasági bővülést a KSH felhasználási és termelési oldalról egyszerre becsli. Előbbi szerint a GDP egyenlő a fogyasztás és a beruházás összegével, korrigálva a nettó exporttal és a készletváltozással, utóbbi pedig az árutermelő (mezőgazdaság, ipar, építőipar) és szolgáltató ágazatok teljesítménye felől közelít. Utóbbi alapján nagyjából ki is jön a 4 százalék körüli növekedés, hiszen az ipar és az építőipar jó teljesítményét a mezőgazdaság és a szolgáltató ágazatok kissé lehúzták (lásd ábránkat). A felhasználási oldalról viszont a "normál" fogyasztási dinamikához gyors beruházásfelfutás és jelentős exportbővülés társult. Ennek egy része saját termelésből, másik része importból származik. Amennyiben a hivatalos (feltehetően a tényleges behozatalt alulbecslő) importstatisztikára támaszkodunk, akkor az derül ki, hogy elképesztően magas hazai termelés tudta volna csak fedezni a felhasználást. A mentsvárat ilyenkor a KSH számára a készletváltozás jelenti. A statisztikai hivatal így most azt mutatta ki, hogy a jelentős felhasználásnövekedés jó része a korábbi készletek csökkenésén keresztül valósulhatott meg. Ez egyébként egy meglehetősen szokatlan jelenség lenne, hiszen a második negyedév egyébként az élénk készletezési tevékenység időszaka szokott lenni. Ám most egy ilyen szám beírása az adatbázisba irreálisan magas, 6 százalék feletti GDP-növekedést jelentene. Vagyis a KSH a felhasználási oldalról kijövő igen magas számot a "készlet és hiba" sor korrigálásával hozta a termelési oldal szintjére. Nagy kérdés, hogy a termelési oldalról indulva próbálta-e valahogy oldani a feszültséget a hivatal. Elméletileg erre nem nagyon van tere a KSH-nak, és a termelési oldal részletes adatai - amenynyire meg lehet állapítani - összhangban állnak a gazdaságról kialakult általános képpel.