Olajárhatás - nem Katrina, hanem az amerikai finomítói lobbi a "bűnös"?
A Katrina hurrikán rávilágított az energiapiac fundamentumaira, de egyúttal kiemelte a folyamat gerjesztett jellegét is. Az amerikai termelés 20 százaléka ugyan ideiglenesen kiesett, azonban a finomítók leállítása eleve csökkentette az olajkeresletet (hiszen ha áll egy finomító, nincs szükség olajra), valamint szinte azonnal bejelentették a stratégiai készletek felszabadításának a lehetőségét és Szaúd-Arábia kvótaemelését is.
Közben a finomítói kapacitás kevesebb mint 10 százaléka állt le, a benzin árfolyama viszont több mint 20, egyes jegyzések esetében 30-40 százalékkal ugrott meg, ez azóta jelentősen mérséklődött, ellenben a benzin finomítói árrése az éves átlag többszörösére emelkedett, emellett az európai árrések is megduplázódtak. Közben energiaválságról lehet hallani, és további drasztikus olaj- és üzemanyagár-emelkedéstől tartanak. Ennek azonban legalább annyi tényező mond ellent, mint amennyi alátámasztja.
Egyrészt a finomítói kapacitások hiánya rövid távon visszafogja az olaj keresletét is. Továbbá a sokkhoz alkalmazkodó árak szintén enyhíthetik az üzemanyag keresletét. Mindamellett az üzemanyagok ára azokban az amerikai államokban is drasztikusan megnőtt, ahonnan nem szállítanak távolabbi területekre, tehát a kínálati oldal ott ténylegesen nem változott, maximum az olajcégek árképzése, amelyet az amerikai kormány már csak a politikai nyomás miatt sem hagyna hosszabb ideig valószínűleg szó nélkül. Kezdetben ugyan a lakosság a rövid távú bizonytalanság miatt felhalmoz, utána viszont csökkenhet az üzemanyagigény, s a kieső kapacitások folyamatos termelésbe állításával visszaállhat az eredeti benzinpiaci helyzet, igaz, valószínűleg a korábbinál valamelyest magasabb finomítói árréssel. A végeredmény azonban a hurrikán előttinél akár alacsonyabb üzemanyagárszint is lehet, amennyiben az olajpiacon a megnyitott stratégiai készletek és az enyhülő olajkereslet alacsonyabb sávban stabilizálja az olaj árfolyamát. A legnagyobb bizonytalanságot a nemzetközi olaj-, kisebb mértékben az amerikai finomítói lobbi jelenti, és ez nincs összefüggésben a Katrina hurrikánnal, vagyis egy-két hónapon belül visszakerülhetnek a képbe a korábbi "jól megszokott" olajpiaci tényezők. Ugyanis az OPEC-nek és egy sor OPEC-en kívüli országnak, így Oroszországnak sem érdeke erőltetni a magasabb kitermelést (bár megtehetné, részben magasabb költségű mezők termelésbe állításával), amíg nem fenyeget középtávú világgazdasági recesszió. A Kőolaj-exportáló Országok Szervezete hajlamos is az amerikai finomítói kapacitások hiányára mutogatni mint fő olajár-emelkedést kiváltó okra, ellenben nincs érdemi összefüggés hosszabb távon, hiszen ha nincs több kapacitás finomításra, akkor nincs szükség több olajra sem, márpedig a jelenlegi világpiaci olajfogyasztás növekményének jelentős része az üzemanyag-fogyasztással magyarázható. Vagyis hiába különbözik a jelenlegi helyzet a korábbi olajválságokétól abban, hogy főleg a keresleti oldal növekménye húzza az olajárakat, a fő probléma most is a kínálati oldal tényleges termelése és potenciálja közötti különbségben van. A jelenlegi szituáció politikailag jobban eladható, hiszen a kvóta szinten tartása vagy csak kismértékben való emelése az olajár magas szinten való tartása céljából hatékonyabban és hihetőbben indokolható hosszabb távon, mint egy stagnáló kereslet melletti kvótacsökkentés. Vagyis amíg a felszínen egy természetes keresletnövekedés által kiváltott energiaválság (vagy -hiány) jelei mutatkoznak, addig a mélyben a fundamentumok mesterséges befolyásolása zajlik, még ha ezek racionális piaci érdekek mentén húzódnak is meg, és ezt a világgazdaság kisebb olajárkitettsége miatt megtehetik.
