Az államfő azzal indokolta nemrégi elvbarátainak menesztését, hogy képtelenek voltak együttműködni, és az ország irányítása, a választási ígéretek teljesítése helyett - párhuzamos hatalmi struktúrák létrehozásával - magánháborúk sorát folytatták egymás ellen. A viharos politikai fejleményekből, az ötvenmilliós ország elitjén eluralkodott káoszból az lehet az első következtetés, hogy a negyvenéveseknek a nemzeti függetlenség, a korrupció nélküli társadalom, a demokratikus állam jelszavaival, nyugati segítséggel uralomra került nemzedéke tapasztalatlannak bizonyult a hatalomgyakorlás mindennapi feladatainak megoldásában. De nem erről van szó. A jelenlegi ukrán politikai elit vezéregyéniségei komoly államigazgatási tapasztalattal rendelkeznek: az államfő az ukrán nemzeti bank sikeres elnöke, a régóta "gázhercegnő" néven emlegetett miniszterelnök a gázipar irányítója, a leváltásokhoz vezető botrányt kirobbantó Olekszandr Zincsenko államtitkár komszomolista apparatcsik volt.

A Leonyid Kucsma előző elnök és velejéig korrupt környezete elleni küzdelemben őszinte lelkesedéssel hangoztatott, szép jelszavak mögött azonban valójában nem csak a nyugati demokráciák alapértékei iránti lelkesedés motiválta őket. Minden ellenkező híreszteléssel szemben ugyanis a múltat nem lehet végképp eltörölni. És a szovjet múltban, a hiánygazdaságban, a második világháborús európai zabrálásokban, az apparátusi lakás- és autójuttatásokért folytatott harcban gyökerező mentalitás tört felszínre a Juscsenko-rendszer vezetőinek acsarkodásában, az ukrajnai korrupció elképesztő, 2005. évi történetében.

Az államfőnek a vezetők leváltásáról szóló csütörtöki döntését - mint tudjuk - Zincsenko államtitkár öt nappal korábbi lemondása előzte meg. A politikus a Juscsenko környezetében általánossá vált megvesztegetésekre hivatkozott. Többek között megnevezte Tretyakov elnöki főtanácsadót, Martinyenkót, az elnöki párt parlamenti frakcióvezetőjét, Bojkót, az állami vagyonügynökség azóta lemondott elnökét, valamint a "narancsos forradalom" jelképeinek, emléktárgyainak szerzői jogából - micsoda morbid ötlet! - Juscsenko 19 éves fiát milliomossá tevő Petro Porosenko csokoládégyárost, a kijevi Függetlenség terén folyó novemberi tüntetéseket élő adásban közvetítő tévécsatorna tulajdonosát.

Juscsenko győzelme után az utóbbi miniszterelnök akart lenni, de "csak" az ukrán nemzetbizottsági és védelmi bizottság vezetését kapta meg. Azóta sorozatban leplezi le Julija Tyimosenko visszaéléseit. Az "ukrán Jeanne d'Arc" sem maradt adósa: azzal vádolja a nemzetbiztonság éber őrét, hogy a gazdasági ügyekben illetékes legfelső bíróságot megvásárolva az ő zsebébe került ötvenmillió dolláros lobbidíjért kedvező ítéletet hozatott Leonyid Kucsma volt elnök veje, Viktor Pincsuk számára a nikopolszki vasgyár tulajdonjoga ügyében indított perben. Az ukrán oligarchák leggátlástalanabbika így - az állam által perelt részvénycsomag tárolási helyének megválasztása, vagyis egy formai hiba miatt - megtarthatta a gyárat, amelyet 380 millió dollárért egy orosz oligarchának készül eladni. Ehhez állítólag 50 millió dollárért szerzi meg a hozzájárulást az elnöki adminisztrációban.

És ez még nem minden. A perben hoppon maradt vevőjelölt véletlenül éppen a Tyimosenko miniszterelnökhöz közel álló Privat pénzügyi konszern leányvállalata. Ma még rejtély, mit kapott volna a sikeres lobbitevékenységért a "gázhercegnő": Kijevben egy országos tévécsatorna megvásárlásának jogáról beszélnek. Valaki bizonyára majd jó pénzért elmondja, igaz-e a hír. (A posztszovjet demokráciák politikai kultúráját illusztrálja, hogy az elmúlt hónap leglátogatottabb orosz weboldalán az orosz állami duma képviselője, Mitrofanov honatya pénzén az ukrán miniszterelnök asszony és Szaakasvili grúz elnök hasonmásaival filmre vitt pornójelenetek láthatók.)

Uralomra jutásakor Juscsenko az ígérte, hogy felülvizsgálják a Kucsma-korszak valóban botrányos privatizációs szerződéseit, köztük az elnök vejének és fő pénztárnokának, a tatár Rinat Ahmetovnak átjátszott, világszínvonalú Krivorizssztal sorsát: visszafizetik a vételárat, és új tendert írnak ki. Csakhogy a mérgezése következményeivel küszködő elnök és az emocionális kormányfő hét hónap alatt még arról sem tudott megegyezni, hogy hány vállalat magánosítását vizsgálják felül: Juscsenko 29 cégről beszél, a menesztése óta az elnök legfőbb politikai vetélytársának számító, óráról órára növekvő népszerűségű Tyimosenko 3000 vállalatot emlegetett. Ezzel csak azt érték el, hogy páni félelmet keltettek a lehetséges külföldi befektetőkben, és egyetlen privatizációs visszaélést sem tudtak orvosolni. A 2004. évben még csaknem 13 százalékos GDP-növekedés az idén a felére zuhant, az infláció a tavalyi kétszeresére nőtt.

Ilyen gazdasági mutatókkal, ilyen indulatokkal a háttérben vette át az ukrán kormány irányítását a Jakutföldön született, orosz anyanyelvű, burját Jurij Jehanurov, Leonyid Kucsma egykori választási teamjének tagja - akiben Viktor Juscsenko feltétlenül megbízik. A kiválasztásnak ez a legfőbb elve nem sok jót ígér Ukrajna polgárainak. Nekik márciusban az urnák elé kell járulniuk, hogy a Kucsma elnök képviselte régi nómenklatúra és az egymással szembefordult negyvenéves oligarchák pártjainak megannyi jelöltje közül kiválasszák a hatalom új birtokosait.