Pereg a végtelenített Hodorkovszkij-ügy

A Jukosz története sem ért véget azzal, hogy Mihail Hodorkovszkijt sokéves börtönbüntetésre ítélték, és a Kreml elnöki adminisztrációját irányító volt leningrádi kágébések megkaparintották a Nyeftyejuganszk városában működő Jung vállalatot, amely egykori cége termelésének 60 százalékát adja. A Verszija című moszkvai hetilap hasonlata szerint a Jukosz-akció stratégái olyanok, mint a kerékpáros, aki szeretne megállni, de fél, hogy orra bukik, és nevetségessé válik az emberek előtt - ezért még vadabbul tekeri a pedált.

Putyin elnök szűkebb köre mindenáron meg akarja akadályozni, hogy a volt Jukosz-vezetők ügyvédei a strasbourgi bíróságra vigyék védenceik ügyét. Nem kis részben a szovjet politikai kultúrából táplálkozik a nyugati világ fórumaitól való félelem is. (Rossz nyelvek szerint ezért került elő a tavaly februárban menesztett Mihail Kaszjanov exminiszterelnöknek az államkincstárt több millió dollárral megkárosító "nyaralólenyúlása" - alig néhány héttel azután, hogy az amerikai diplomácia irányítójaként először Moszkvába látogató Condoleezza Rice nem túl tapintatosan őt ajánlotta az elnöki posztról a dolgok - és az orosz alkotmány - jelenlegi állása szerint 2008-ban távozó Putyin helyére. A Kreml erre válaszolt a Kaszjanov elleni rendőrségi-ügyészségi eljárással.)

A politika szolgálólányává züllesztett orosz igazságszolgáltatás felső utasításra most a Jukosz-ügyben aktivizálódott. Újabb pereket készítenek elő Mihail Hodorkovszkij közvetlen munkatársainak lejáratására. Igaz, Kaszjanov privatizációs ügyeihez hasonlóan az olajtársaság múltjában sem nehéz sötét epizódokat találni. Alekszej Picsugint, a Jukosz biztonsági szolgálatának egykori munkatársát március végén az esküdtszék bűnösnek találta egy házaspár meggyilkolásában. Húszéves börtönbüntetését most életfogytiglanra növelhetik - a Jukosz teljes vezérkarát pedig gyilkosok bandájának tüntethetik fel a közvélemény előtt -, ha sikerül bebizonyítani, hogy a biztonsági főnök hét évvel ezelőtt Hodorkovszkij időközben külföldre menekült társa, Leonyid Nyevzlin utasítására szervezte meg Nyeftyejuganszk polgármestere, Vlagyimir Petuhov meggyilkolását.

A történet azt követően került elő, hogy a Jukosz-ügy két esztendejébe beleőszült, megöregedett, csontsovány Nyevzlin az Amerikai Egyesült Államokba érkezett, és kongresszusi meghallgatásán élesen kikelt Oroszország WTO-felvétele ellen. Az amerikai tévétársaságok kamerái előtt Nyevzlin - a sakkot politikával felcserélő Garri Kaszparov hisztérikus Putyin-ellenes kirohanásait idéző hangon - követelte Moszkva kizárását a G8 találkozóiról is.

Washingtonban nem mindegy, hogy egy hazájában üldözött politikai emigránst, vagy egy gyilkosságra való felbujtással vádolt köztörvényes bűnözőt hallgatnak meg. Kérdéses azonban, hogy csakugyan bűnrészes-e a Jukosz-vezérkar egykori tagja? Tény, hogy 1998. június 26-án Nyeftyejuganszk polgármesterével géppisztolysorozat végzett a munkahelyére vezető úton. A városatyáról már akkor megírta az orosz sajtó, hogy a régió egyik leggazdagabb üzletembere, egyebek mellett saját tévécsatornája volt, a Juganszk gépeit, felszereléseit karbantartó óriásvállalat is az övé volt. Még a helyi iskolások reggelijét is az ő cége szállította. A meggyilkolása előtti évben bezáratta a Kaukázusból érkezett csecsenek uralma alatt álló helyi piacot - és a saját felesége vezetésével nyitott egy másikat. A gyilkosság akár a 90 százalékos munkanélküliség elől Nyeftyejuganszkba menekült csecsenek bosszúja is lehetett.

Nyevzlinéknek ráadásul nagyon nem állt érdekében Petuhov meggyilkolása. A helyi média akkoriban minden áldott nap szenzációs tudósításokat közölt a Jukosz és a polgármester között dúló háborúról. Hodorkovszkijék ugyanis egy idő után megtagadták az adóbefizetéseket a polgármesteri hivatal számlájára, mivel onnan nyomtalanul eltűnt a pénz. Közvetlenül a felhasználókhoz juttatták el az adót - mire Petuhov nyilvános éhségsztrájkba kezdett. A Jukosznak elemi érdeke volt, hogy a hangos konfliktus közepette a polgármesternek a haja szála se görbüljön.

Az országos figyelmet keltő gyilkosság felderítésére az orosz főügyészség "legjobb erőit" küldte a városba. A legjobb erők hét álló éven át nem tudták kinyomozni a tetteseket. Ezért is meglepő, hogy az egyik elkövető az idén tavasszal - napokkal a Hodorkovszkij elleni ítélet kihirdetése után - önként és dalolva jelentkezett a hatóságoknál, és két bűntársát is megnevezte.

A Jukosz-ügynek tehát távolról sincs vége. Már csak azért sem, mert kremlbéli stratégái - mellékállásban a Gazprom, illetve a Rosznyefty igazgatótanácsi elnökei - időközben hajba kaptak a Juganszk megkaparintása révén szerzett vagyonon. Ráadásul a Jukosz jogászainak keresetére az orosz állami számvevőszéknek néhány hét múlva közölnie kell, hogy a Juganszk vételárát a fennálló törvényekkel szemben valóban állami pénzekből fizette-e a Rosznyefty.

Miközben tovább gyűrűzik a Jukosz felmorzsolásának története, a börtönben előbb baloldali kiáltványt fogalmazó, majd éhségsztrájkba kezdő Hodorkovszkijt egyre több orosz városban jelölik képviselőnek a következő választásra. A Jukosz-ügyet már nem csak az igazságszolgáltatást politikai pörölyként felhasználó Kreml megtorló politikája tartja életben. Egyre inkább a putyini Oroszország minden korábbit felülmúló korruptsága, a hosszú pórázra engedett hivatalnoki kar önkénye miatt országszerte növekvő elégedetlenség generálja. Ezért nem látszik a vége.