Újabb fúziós hullám Európában
A 90-es évek vállalati fúziós hullámának lecsengése után ismét erőre kaptak a nagy értékű felvásárlások és egyesülések, elsősorban Európában. Az előző nagy fúziós korszakban világossá vált, hogy a hirtelen méretnövekedés nem feltétlenül jár együtt értékgyarapodással. Ellenkezőleg: a 90-es években tető alá hozott ügyletek 80 százalékában egyértelmű értékvesztés lett az eredmény.
A Daimler-Benz és a Chrysler esetében a DaimlerChrysler értéke még a fúzió előtti Daimler-Benzénél is kisebb lett. Az úgynevezett dotkombuborék kidurranása - vagyis az informatikai vállalatok értékével kapcsolatos irreális piaci elvárások kényszerű korrekciója - szintén rossz emlékezetűvé tette a túlhajtott felvásárlási és egyesülési hullámot. Ennek egyik legjobb példája a két óriás, a Time Warner és az AOL balul sikerült összeolvadása volt - emlékeztet az Economist.
Elemzők szerint azonban a mostani manővereket már jóval körültekintőbben irányítják: a vállalatok több figyelmet szentelnek a stratégiai megfontolásoknak a pusztán pénzügyiekkel szemben. A vállalatvezetőknek kisebb részvényopciókat kínálnak, ez csökkenti a kísértést, hogy átgondolatlan felvásárlással növeljék saját pakettjük értékét. A készpénzes ügyletek amúgy is mind nagyobb teret nyernek a részvénycserékkel szemben, ez szigorúbb mércét jelent a következményeket illetően. Ezenfelül az egyre jobban egységesülő európai piac valóban indokolttá teszi az egész kontinenst átfogó vállalati szövetségeket.
Mindezek ellenére a mostani hullám is tartogat veszélyeket. A stratégiai felvásárlók mellett egyre nagyobb számban fellépő befektetési alapok miatt egy-egy potenciális célpontra túl sok érdeklődő jut, s ez ismét indokolatlanul magas árakat eredményezhet. Az alacsony kamatlábak pedig olcsóvá teszik a hiteleket, és ez megfontolatlan döntésre csábíthat egy címlapra kívánkozó vállalatvezetőt.
