A gazdasági elit a Fideszt preferálja
A választási kampányban felértékelődnek a gazdasági témák, hiszen a szavazatokért folytatott versengésben a politikusok az ország kasszájából az emberek zsebébe átvándorló forintokat ígérnek. A következő hónapokban nagyobb szava lesz a véleményvezéreknek, ugyanis ők képesek megértetni, elmagyarázni az összefüggéseket a kevésbé hozzáértőknek. Ők tudják a makrogazdasági szakkifejezéseket lefordítani a valóságos világ és azon belül is a mindennapi élet közérthető szavaira. E befolyásos és befolyásoló társadalmi csoportok egyike a gazdasági elit. Egy részük értő makroközgazdász, de nagyobbik hányaduk - alkalmazottként, vállalkozóként - ugyanúgy szenvedő alanya vagy kedvezményezettje a kormányzati döntéseknek, mint az átlagpolgár. Legjelesebbjeik hangadók lesznek a médiában, de a többiek sem maradnak szótlanok, munkahelyükön a beosztottaiknak mondhatják el véleményüket. A munkavállalók hatással vannak egymás pártpreferenciáira, de a főnök szava is sokat érhet. A cégvezetők helyzetértékelése és jövőképe hatással lehet a választói döntésekre: "ők mégiscsak közelebb vannak a tűzhöz"; "tanult emberek, jobban tudják, mi jó az országnak". Milyen Magyarországot látnak a gazdasági elit tagjai, merre fordulnak? A vállalatvezetői réteg a mostani gazdasági helyzetet felemásnak értékeli, több a kedvezőtlen tapasztalata, mint a kedvező. A jövőbe viszont mérsékelt derűlátással tekint. A saját pozícióját 46 százalékuk stagnálónak minősíti, 41 százalékuk lefelé tartó pályán érzi magát, míg 13 százalékuk úgy véli, mostanában felfelé vezet az útja. Élesebb és megosztottabb a véleményük az ország gazdasági folyamataival kapcsolatban. Relatív többségük - 48 százalékuk - szerint az ország gazdasági lejtmenetben van, 30 százalék helyben állásról beszél, 22 százalék pedig sikereket lát. A jövővel kapcsolatos várakozásaik sokkal pozitívabbak, mint a közelmúlt vagy a jelen értékelése. Nagyjából egynegyednyien remélik anyagi helyzetük jobbra fordulását, s ennyien feltételezik a visszaesést is, fele részük pedig változatlanságra számít. Az ország következő éveit még ennél is reményteljesebbnek gondolják: 40 százalék szerint a magyar gazdaság felfelé ívelő pályára lép, 31 szerint stagnálás várható, míg 29 százalék szerint hanyatlás indul el. A domináns vélekedések alapján a gazdasági elit fordulópontnak tekinti a mostani hónapokat: az ország hanyatló-stagnáló helyzetből fejlődő-stagnáló pozícióba kerül.
A gazdasági elit helyzetértékelése és várakozásai mögött a kormányzati munka ambivalens értékelése és európai uniós tagságunk rosszabb minősítése rejlik. A kormányfő tevékenységét 50 ponttal minősítik, a gazdasággal foglalkozó tárcák vezetőiét viszont közepesnél gyengébbnek értékelik. A gazdasági, munkaügyi, pénzügyi és mezőgazdasági tárcák első számú vezetői 35-40 pont közötti értékeket kaptak eddigi teljesítményükre. Mindannyian föléje nőttek azonban tárcáiknak, az apparátusok minősítése rendre 4-6 ponttal elmarad a miniszterekétől. A Gyurcsány-kormányban tárca nélküli miniszter foglalkozik az uniós ügyekkel. Vezetője, Baráth Etele tevékenységét valamivel kedvezőbben értékelik, mint minisztertársaiét: 44 pontot kapott.
Az Európai Unióval kapcsolatos, a belépés előtti várakozásokat lehűtötte az ott töltött közel másfél esztendő. Hazánkat mérsékelten EU-kompatibilis országnak tartják: egy ötfokú skálán 2,1-es értékkel fejezik ki felkészültségünket. Ez a mutató érzékelhetően csökkent, 2004 elején még 2,5-et jelzett. Negatív irányba billent azóta az uniós csatlakozás mérlege is. A belépés előtti hónapokban a gazdasági elit reményteli állapotban volt, 55 százalékuk előnyökre, 35 százalékuk hátrányokra számított. Most - az első uniós évet értékelve - vegyesnek, ambivalensnek minősítik az eddigi hatásokat. A gazdasági elit tagjainak 46 százaléka látja az előnyöket túlsúlyosnak, és éppen ekkora hányada a hátrányokat a csatlakozás eddigi következményeként.
Ez év első negyedévében a gazdasági elit pártpreferencia-listáján holtverseny volt az MSZP és a Fidesz között (33, illetve 32 százalék), ez április és június között jelentős ellenzéki fölénnyé változott. Akkoriban a fiatal demokraták 39, a szocialisták 18 százalékon álltak. Az elmúlt negyedévben ismét közelített egymáshoz a két párt támogatottsága, de a Fidesz előnye továbbra is megmaradt az MSZP előtt. A fiatal demokratákat jelenleg a gazdasági elit 33, a szocialistákat 23 százaléka támogatja. A két párt kimagaslik a gazdasági elit által preferált pártok közül, rajtuk kívül még az SZDSZ-nek vannak - bár egyre fogyatkozó arányban - szimpatizánsai. A szabad demokratáknak az év első negyedében 7, később 5 százaléknyi támogatója volt, jelenleg pedig mindöszsze 3 százalék. A pártok adataiban megfigyelhető változások alapján joggal mondhatjuk, hogy a választói elkötelezettség mértéke nem túl erős, egy adott párt melletti markáns kiállás nem igazán jellemző a gazdasági elitben. Az adatok változékonysága azt is mutatja, hogy az ideológiai kötődéseket felülírják a politikai erőknek tulajdonított gazdasági döntések. A vállalatvezetői réteg tagjai közül ugyanis többen vallják magukat baloldalinak, mint jobboldalinak (51, illetve 41 százalék). Liberálisnak 61, konzervatívnak 20 százalék tekinti magát. Politikai orientációk alapján tehát az MSZP-nek s nem a Fidesznek kellene élen állnia a gazdasági elit preferencialistáján. Továbbra is megfigyelhető azonban a két éve először regisztrált jellegzetesség, miszerint egy dominánsan baloldali és többségében liberális társadalmi csoportban jelenleg elsőbbséget élvez egy jobboldali és konzervatív párt. De nem azért áll jól a Fidesz, mert jobboldali és konzervatív, hanem azért, mert gazdasági törekvéseiket valamivel jobbnak minősítik, mint a kormányét. S még inkább azért, mert inkább az ellenzék jövő évi győzelmét várják, s pragmatikus érdekeik a Fidesz felé vitték őket. Az ősszel azonban ellentétes tendenciák kezdődtek, szűkült a támogatottság ollója, és a feltételezett nyertes kiléte is kétértelművé vált. Feltámadóban vannak az MSZP esélyei a gazdasági elitben, újra izgalmas lehet a verseny.
