Üzletileg Törökország már tag
Törökország EU-csatlakozása már nem annyira a gazdasági alkalmazkodás függvénye, mint inkább a politikai összecsiszolódásé - állapítják meg gazdasági elemzők a felvételi tárgyalások hétfői megkezdése után. A török export 55 százaléka ugyanis már most is az Európai Unióba irányul, menynyisége három év alatt megduplázódott. A gazdasági kapcsolatok pedig az 1996-ban megkötött vámunió óta töretlenül fejlődnek.
A 72 millió lakosú, túlnyomórészt Kis-Ázsiában elterülő ország látványos gazdasági fejlődése 1995-ben kezdődött, s az 1999-es és 2001-es durva visszaesés után 2002 óta egyenes vonalú a fellendülése: folyamatosan 5-10 százalékos az éves GDP-növekedés. Az államháztartást is sikerült konszolidálni, habár a hiány még mindig öt százaléka a hazai összterméknek, de az irányzat egyenletesen csökkenő. Ugyanebben az időszakban állandósult a líra értéke, s a GDP 79 százalékáról 51-re sikerült lefaragni a külső eladósodást; a belső hitelfelvétel viszont emelkedő, és már meghaladja az össztermék 50 százalékát, s ez "feltörekvő piachoz" képest túl magas - idézi a Frankfurter Allgemeine Zeitung a Nemzetközi Valutaalap véleményét, amely szerint a török gazdaság olyan robusztussá fejlődött, hogy külső sokk nem is rázhatja meg: a szomszédos Irakban zajló konfliktust például meg sem érezte.
A világpiacot elárasztották a török textilipari termékek, autóalkatrészek, építőipari vállalatok, háztartási elektronikai cikkek. Európában például minden harmadik televíziókészülék török gyártmányú, de hűtőszekrény, mosógép is onnan kerül ki. A versenyképes iparágakat néhány családi konglomerátum tartja a kezében. Ezek a Le Monde megfogalmazása szerint opportunista kultúrát képviselnek abban az értelemben, hogy mindig azt fejlesztettek, amire a leginkább volt kereslet: ha bankra, akkor bankot, ha energiára, akkor energiát, ha telekommunikációs ketyerére, akkor azt.
A diverzifikációs erényt a szükség is támogatta, amikor még nem volt rendszeres gazdasági kapcsolat a külvilággal. Azóta a nyereséges vállalkozások recentralizálására került sor, s az államban államként viselkedő nagy magánvállalatok megkerülhetetlenek a külföldről érkező multik számára. (VG)
