A versenyképesség nő, a bérek viszont nem annyira

Magyarországon, Lengyel- és Csehországban még mindig alacsonyabb a termelékenység a régi tagállamokhoz és az Egyesült Államokhoz viszonyítva. Mivel azonban az egységnyi munkaidőre jutó bérköltség ennél is jobban elmarad az amerikai és a nyugat-európai szinttől, a termelés versenyképességét közvetlenül kifejező darab/bérköltség mutató (ULC) csupán 70 százaléka az amerikainak. A versenyelőny ellenére is nagyon magas a régió munkanélkülisége, és sok állástalan fel is adta a további munkahelykeresést – állapítja meg az elemzés.
A jelentésből az is kiderül, hogy az Egyesült Államok továbbra is világelső a munkaerő termelékenységét illetően. Annak ellenére, hogy az utóbbi években az EU-ban is komoly mértékben javult a produktivitás, továbbra is növekedni látszik a lemaradás a tengerentúli riválishoz képest. Ez alól egyedül Írország képez kivételt, amely a 80-as évek óta folyamatosan csökkenti hátrányát.
A kelet-közép-európai országokkal kapcsolatos megállapítás globálisan is érvényes: az utóbbi években gyengült a kapcsolat a gazdaság és a foglalkoztatottság növekedése között. Míg 1995 és 1999 között egyszázaléknyi GDP-bővülés átlagosan 0,38 százalékkal növelte a foglalkoztatottságot, ez a mutató 1999 és 2003 között már csak 0,3 százalék volt. Európában a szolgáltatói szektor tudja felmutatni a legkedvezőbb, 0,62 százalékos arányszámot.
A tanulmány arra is rámutat, hogy 1999-ről 2000-re egyértelműen nőtt a különbség a különböző szintű képzettséget megkövetelő munkák bére között. A fejlett országokban ez főként a magasan kvalifikált munkaerőben tapasztalható hiányra vezethető vissza, ami a szakképzetlen munkavállalók iránti csökkenő kereslettel áll szemben.
A szegény országokban ezzel szemben inkább horizontális elszakadás tapasztalható: a kereskedelem élénkülése csak bizonyos iparágak dolgozóinak kedvez.